Nyári italok II. - az igazi frappé

Régóta terveztem már ezt a bejegyzést, a mai újabb hőséghullám pedig még apropót is szolgáltatott hozzá. Nagyon a bögyömben van ugyanis a budapesti kávézók és "kiülős helyek" többsége, amiért rendre összetévesztik a frappét és a jegeskávét. Általában két eset lehetséges: vagy csak jegeskávé szerepel az itallapon - ez esetben egy, kávét csak nyomokban tartalmazó, geil, cukros, tejjel bőven felöntött és vaníliafagylalttal megbombázott italt kapunk, ami inkább hasonlít egy tejturmixra, mint kávéra. A másik, hogy felfedezzük a frappét is a kínálatban, mire kihozzák az előbb említett hideg tejeskávét, fagylaltgombóc nélkül.

Azért vagyok ilyen háklis, mert tudom, hogy lehetne ezt másképp is (ráadásul nagy energiába sem kerül). A görögök például mesterei az igazi frappénak: minden nyaralás alkalmával a teljes koffeinmérgezésig ittam magam ebből a fekete, vizes-jeges finomságból, annyira jó volt.

Aztán elkezdtem nyaranta itthon is ezt  készíteni ebéd után. Persze mindenki imádja, és azt kérdezi: miért nem ezt adják a fagyis-tejes helyett mindenhol?
Tényleg: miért nem?

Nyári italok I. - bodzás-mentás limonádé

Most, hogy megdőlt a nyolcvan éves országos melegrekord, muszáj mindent bevetni a megfelelő hűtés érdekében. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ilyenkor kezdem el nagyon megkívánni a citrusos-friss ízű italokat - elsősorban a limonádé különféle változatait. A maihoz hasonló forró nyári napokon nincs is üdítőbb egy nagy kancsó különleges limonádénál - persze jó sok jéggel. Az alábbi változat a bodzaszörptől kapja az édességét, míg a citromtól és a mentától a kellemes fanyarságot.

Fehércsokis-málnás keksz

Nemrég egy rendezvény kapcsán a Bécsi úti Chef Parade főzőiskolában jártam - amely egyben a város legnagyobb szakácskönyv-választékával is büszkélkedik. Itt aztán akár napokig is el lehet merülni a világ minden tájáról származó gasztronómiai kínálatban. 

Persze erős késztetést éreztem, hogy felvásároljam a fél üzletet, aminek nyilván megálljt parancsolt a pénztárcám, de így is három csodás angol nyelvű, nálunk nem kiadott sütiskönyvvel tértem haza. 

Az egyik Claire Burnett „Chococo” – Chocolate Cookbook című könyve volt.  Ezt lapozgatva azt gondolom, valahogy így néz ki a csokoládémennyországhoz vezető út leírása...

Feltett szándékom, hogy végigpróbálom a recepteket belőle, annyira kívánatosak. Elsőként egy gyorsan elkészíthető, fehércsokis-málnás kekszet sütöttem meg. Ezek a kis rusztikusan bájos, esetlen formájú cookie-k nem a küllemükkel hódítanak, hanem frenetikus ízükkel és illatukkal. 

Vigyázat! Nehéz lesz abbahagyni!