Már írtam korábban, hogy csokifüggő vagyok, de azt talán nem, hogy csokisznob is (és reménykedem, hogy ebben nem találtok semmi pejoratívat...). Nem szeretem a „csokiszeletként” árult, amúgy a csokoládéval köszönőviszonyban sem lévő édességeket, és a tejcsokoládét sem. Az esetek elsöprő többségében étcsokoládét – vagy abból készült desszertet – választok, és azon belül is a legalább 70 százalékos, jófajta csokikat szeretem.
Ezen előzmény ismeretében csakis pillanatnyi elmezavarral magyarázhatom, miért pattant ki a fejemből ez a recept. Annyi történt, hogy iszonyúan megkívántam valamilyen egyszerre édes és sós, karamellás édességet, ami puha és krémes, de ropogós is. Mit kezdjek ezzel az érzéssel? – töprengtem a közértben, amikor megláttam az akciós (3+1 darabos) Snickers-csomagot. Életemben nem vettem még azelőtt Snickerst, mert nem szeretem, hogy a benne lévő karamell a fogamra tapad – és egyébként is émelyítően édes. De most mégis ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy a kosaramba tegyem.
Önmagában meg nem enném, ezért kézenfekvő volt, hogy bele fogom csempészni valamibe. Legyen mondjuk egy csokis muffin. Ez eddig nagyon klasszul hangzik, de én még sósabban édesebbet és jóval krémesebbet gondoltam. Így villant be a mogyoróvajas karamellkrém ötlete, amit a tetejére kenhetnék és kész is a tökéletesen csábító – sőt, mint később kiderült, erősen addiktív – desszert. Amiben ezúttal nincs semmi flanc, elegancia, vagy kifinomultság, ellenben nagyon laza darab, amiből simán be lehet nyomni hármat-négyet, majd mosolyogva hátradőlni és egyenként lenyalogatni az ujjainkon maradt krémet.
Na jó, azért belepakoltam az én 70 százalékos belga étcsokipasztilláimat és a hihetetlen finom, éjsötét muscovado-cukrot... és ettől csak még jobb lett.
Hozzávalók 16 darab minimuffinhoz (vagy 6 darab hagyományos, nagy méretűhöz – ha ennél többet szeretnél, duplázd a mennyiségeket):
A muffintésztához:
- 5 dkg jó minőségű étcsokoládé (én, mint említettem, belga csokipasztillát használok, de teljesen jó egy jobb fajta táblás is)
- 5 dkg vaj (ezt még sokszor le fogom írni: nem margarin! Vaj!)
- 1 db tojás
- 7 dkg barna cukor (én sötét muscovado-t használtam – pl. a Culinarisban kapható)
- fél teáskanál sütőpor
- 7 dkg liszt
- 2 db normál méretű Snickers-szelet.
A krémhez:
- 7 dkg barna cukor (ismét a muscovado-ból)
- 1 dl jó minőségű, sűrű tejszín (ajánlom a Cserpest)
- 5 dkg puha vaj
- 2 evőkanál mogyoróvaj (nem keverendő össze az édes mogyorókrémmel. Most a sós mogyoróvaj kell.)
Elkészítése:
Bélelj ki egy minimuffinsütő tepsit 16 darab kapszlival és melegítsd elő a sütőt 175 fokra.
A tésztához olvaszd meg gyenge gőz fölött kevergetve az étcsokoládét és a vajat. Amikor már lágyan összeolvadtak, vedd le a gőzről és tedd félre hűlni.
Ezalatt elektromos habverővel keverd habosra a tojást a cukorral, majd add hozzá a langyosra hűlt vajas csokit. Egy másik tálban keverd össze a lisztet a sütőporral, illetve aprítógépben aprítsd morzsásra a két Snickers-szeletet.
Visszatérve a tojásos-csokis krémhez, most keverd bele gyors mozdulatokkal a sütőporos lisztet, majd a legvégén forgasd bele a Snickers-morzsát.
Az így kapott muffintésztát két kiskanál segítségével egyenletesen oszd el a 16 kapszliban. Ha megvagy, mehet is a sütőbe kb. 25 percre, ezalatt szépen megsülnek és ki is emelkednek a minimuffinok.
Amíg a muffin a sütőben van, készítsd el a tetejét megkoronázó krémet: a barna cukrot és tejszínt folyamatos kevergetés mellett, mérsékelt tűzön főzd össze. Amikor a cukor már felolvadt, főzd tovább kis lángon kb. tíz percig. Ha megvagy, öntsd át egy másik (hidegebb) keverőtálba és kis darabokban keverd hozzá a puha vajat, majd a mogyoróvajat is. Hagyd még tovább hűlni a krémet és ha már csak langyos, tedd be a hűtőbe, amíg a muffinok el nem készülnek.
Ha megsültek a muffinok, vedd ki őket a sütőből és hagyd langyosra hűlni. A Snickers-morzsák karamellás része helyenként helyes, krémes kis krátereket alkot a muffinban, ez már önmagában is vonzó...
Ha már langyosak, vedd ki őket a sütőformából és jöhet rájuk a krém. Én nem bonyolítottam a dolgokat és nem bajlódtam habzsákkal – ehhez a laza édességhez nem is illett volna egy nagyon megkomponált, formára igazított krémsapka. Egyszerűen kiskanállal adagoltam ki a muffinok tetejére és azt is megengedtem neki, hogy helyenként lecsorogjon oldalt.
Egyszerűen isteni, de vigyázz, mert ha elkezded enni, nehéz lesz abbahagyni. Én szóltam!
No comments:
Post a Comment