Üdvözöllek!

Gyüre Orsolya vagyok, hétvégi konyhatündér és fotós. Egy csöppnyi garzonlakás még apróbb konyhájában sütök-főzök örömmel és szeretettel. Receptjeimmel és fotóimmal azt mutatom be, hogy nem a (konyha)méret a lényeg, mert sok jó étel kis helyen is elfér.

Amit készítek, az garantáltan egyszerű, viszonylag kevés alapanyagból kihozható, mégis laktató, különleges és finom.

Isten hozott Orsolya bisztrójában!

Habos-diós rácsos linzer



A képek karácsonyi díszítése és hangulata ne tévesszen meg senkit! Nem feltétlenül karácsonyi sütemény ez a finom diós linzer – bármilyen alkalomra (sőt, különösebb alkalom nélkül is) elkészíthető és olyan finom, hogy biztosan sikeres lesz.

A recept nagymamámtól származik, mindig is ez volt az egyik kedvenc sütim tőle. Fogadjátok szeretettel!

Hozzávalók egy 20x35 cm-es tepsibe való mennyiséghez:

a tésztához:
- 30 dkg simaliszt
- fél csomag sütőpor
- 20 dkg vaj
- 10 dkg porcukor
- 1 tojás
- csipet só
- 1 citrom reszelt héja és kifacsart leve

a töltelékhez:
- baracklekvár a tészta megkenéséhez
- 15 dkg porcukor
- 2-3 tojás sárgája és fehérje, különválasztva (a mennyiség függ a tojások méretétől)
- 1 csomag vaníliás cukor
- 10 dkg darált dió.

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit gyúrd össze, dolgozd ki jól és tedd félre pihenni, amíg a diós töltelék elkészül.
A töltelékhez való porcukrot keverd ki a tojássárgákkal. Egy másik tálban robotgéppel verd kemény habbá a tojásfehérjéket (ha netán van kéznél még 1-2 tojás fehérje, nyugodtan tedd hozzá, mert minél több habot készítesz, annál szebb, „párnásabb” lesz a töltelék). Kanalanként, felváltva keverd a cukros-tojássárgás masszához a vaníliás cukrot és a darált diót, illetve a tojásfehérjehabot. Óvatosan forgasd bele a masszába a fehérjehabot, nehogy összetörd!

Ha ezzel megvagy, oszd két részre a tésztát: az egyiket nyújtsd ki akkorára, amit szépen belesimíthatsz a tepsibe, majd helyezd is bele. Kend meg vékonyan lekvárral (nagymamám baracklekvárt szokott használni, de ugyanolyan jó egy pikánsabb ízű változat is, mint például a ribizli, de akár málnalekvárral is jó).
Ezután öntsd-kanalazd rá a habos-diós tölteléket, majd a tészta másik feléből sodorj vékony rudakat és ezekkel rácsozd be a sütemény tetejét úgy, hogy átlósan és egymásra merőlegesen a töltelék tetejére fekteted (nekem picit puha lett a töltelékem, mert nem volt olyan sok tojásfehérjém, ezért a rácsok lesüllyedtek egy kicsit – ez persze az ízélményt semmiben nem befolyásolja...).

Ha készen vagy, helyezd a tepsit a forró sütőbe 20-25 percre. Figyelj oda, hogy meg ne égjen a tojáshab a tetején, ezért ha kell, félidőben csökkentsd a hőfokot. Arra is ügyelj, hogy ne süsd túl, különben száraz lesz a töltelék.

Ha kész, kapcsold ki a sütőt, nyisd résnyire az ajtaját és hagyd a süteményt benne, hogy fokozatosan hűljön le – különben leereszt a „paplan” a tetején.

Nem olyan ijesztő az elkészítése, mint elsőre tűnik – igaz, kicsit ki kell tapasztalni, hiszen ahány sütő, annyiféleképpen süt. Azt javaslom, hogy először készítsd el csak magadnak, és amikor rájöttél, mi a pontos hőfok és sütési idő a te esetedben, akkor vedd fel a repertoárra. 
További jótanács, hogy ennél a süteménynél ne használd a légkeverés funkciót, mert kiszárítja a tojáshabot: inkább a hagyományos alsó-felső sütési módot válaszd.
Végül egy megjegyzés: a fenti mennyiség éppen elegendő volt egy nagyobb és két kisebb kerek piteformába - ez utóbbiakat láthatod a képeken.




No comments:

Post a Comment