Üdvözöllek!

Gyüre Orsolya vagyok, hétvégi konyhatündér és fotós. Egy csöppnyi garzonlakás még apróbb konyhájában sütök-főzök örömmel és szeretettel. Receptjeimmel és fotóimmal azt mutatom be, hogy nem a (konyha)méret a lényeg, mert sok jó étel kis helyen is elfér.

Amit készítek, az garantáltan egyszerű, viszonylag kevés alapanyagból kihozható, mégis laktató, különleges és finom.

Isten hozott Orsolya bisztrójában!
cappuccino factory cappuccino factory cappuccino factory cappuccino factory cappuccino factory

Tejszínes, gombás tartelette


Expressz gyorsan elkészíthető, nagyon egyszerű, ám annál látványosabb és finomabb vacsoraétel következik – amolyan hétköznapi győztes, amivel könnyedén elkápráztathatod a párodat (vagy saját magadat).

Mint az mostanában gyakran megesik velem, ez is úgy született, hogy körülnéztem, mi is van itthon. No, igen, győzött a lustaság: örültem, hogy hazaértem, és nem volt kedvem, se energiám a közért felé venni az irányt. Viszont valami jóízű, és meleg vacsorára vágytam, amivel olyan jó bevackolódni egy pohár bor tárasaságában.

Visszatérve a hűtőhöz: volt benne (mert mindig van) egy csomag készen vásárolt vajas leveles tészta (Tante Fanny – nagyon szeretem és ajánlom!), a fagyasztóban egy fél zacskó vegyes gomba-mix, egy tégely créme fraiche (az utóbbi időben rászoktam, sokkal jobb, mint a tejszín), a múltkori főzésből maradt mascarpone és pár szelet bacon. Ezzel majdhogynem fel is soroltam a hozzávalókat.

A leveles tésztát elnézve bevillant, hogy tulajdonképen fel is vághatnám kisebb részekre és kibélelhetném velük egy muffintepsi mélyedéseit, összeüthetnék egy jó kis tölteléket, zsupsz a sütőbe és pikk-pakk meg is vagyok. Nagyjából ennyi az alábbi tartelette története és nyugodtan mondhatom: az elkészítése éppen olyan gyors, mint ahogyan az elhatározás jött.


Körtés, diós, gorgonzolás pite

0 megjegyzés


Nem is tudom, mikor sütöttem utoljára pitét, de az biztos, hogy jó régen. Aztán megláttam Mosoly Bisztró Dorci fügés tart-receptjét és beindította a fantáziámat. Azt tudtam, hogy van itthon egy csomó dióm és némi gorgonzolám a hűtőben. Az nem kérdés, hogy ezek passzolnak egymáshoz, mint ahogyan az sem, hogy párosuk körtét kíván maga mellé harmadiknak. Gyorsan beszereztem hát két szép példányt és nekiláttam a pitesütésnek. Az eredmény isteni lett, azonnal, melegen tálalva egyszerűen fenomenális ízorgia.

Nutellás habtortácskák



A nutellás habtortácskákat Stahl Judit „Végre otthon!” című könyvének egyik receptje inspirálta. Ő nagyban, kapcsos tortaformában készítette el ezt a pofonegyszerű, de annál finomabb édességet. Én még egyet csavartam rajta és – hogy még a tortaformából való kioperálással se kelljen bíbelődni – eleve kiadagoltam az egyszemélyes kis szufléformákba. Így nincs más teendő, mint jókedvűen kikanalazni és mosolyogni egy nagyot.




Pollo di crema – házilag


Sokak kedvence a Vapiano-ban a „pollo di crema” néven futó paprikás csirkés tészta, ami nem csoda, hiszen ez amolyan magyaros étel az étterem által kínált sok olasz villámtészta között. Én is szinte majdnem mindig ezt kérem, mert egyszerűen nem tudom megunni.

A Vapiano nagy attrakciója, hogy az általunk kért fogást a szemünk előtt főzik meg, ami nem csupán szórakoztatóvá teszi a várakozást, de ha jól figyelünk, akár el is leshetjük, mi hogyan készül. 

Tulajdonképpen így jutottam én is ehhez a recepthez - vagyis csak figyeltem, aztán otthon megpróbáltam a látottak alapján rekonstruálni a kedvencemet. Az eredmény elégedettséggel töltött el, és most már tudom, hogy nem is feltétlenül kell kimozdulni otthonról, ha egy lusta vasárnap erre a melengetően finom tésztaételre vágyom.



Nyári italok II. - az igazi frappé

0 megjegyzés

Régóta terveztem már ezt a bejegyzést, a mai újabb hőséghullám pedig még apropót is szolgáltatott hozzá. Nagyon a bögyömben van ugyanis a budapesti kávézók és "kiülős helyek" többsége, amiért rendre összetévesztik a frappét és a jegeskávét. Általában két eset lehetséges: vagy csak jegeskávé szerepel az itallapon - ez esetben egy, kávét csak nyomokban tartalmazó, geil, cukros, tejjel bőven felöntött és vaníliafagylalttal megbombázott italt kapunk, ami inkább hasonlít egy tejturmixra, mint kávéra. A másik, hogy felfedezzük a frappét is a kínálatban, mire kihozzák az előbb említett hideg tejeskávét, fagylaltgombóc nélkül.

Azért vagyok ilyen háklis, mert tudom, hogy lehetne ezt másképp is (ráadásul nagy energiába sem kerül). A görögök például mesterei az igazi frappénak: minden nyaralás alkalmával a teljes koffeinmérgezésig ittam magam ebből a fekete, vizes-jeges finomságból, annyira jó volt.

Aztán elkezdtem nyaranta itthon is ezt  készíteni ebéd után. Persze mindenki imádja, és azt kérdezi: miért nem ezt adják a fagyis-tejes helyett mindenhol?
Tényleg: miért nem?