Nutellás habtortácskák

A nutellás habtortácskákat Stahl Judit „Végre otthon!” című könyvének egyik receptje inspirálta. Ő nagyban, kapcsos tortaformában készítette el ezt a pofonegyszerű, de annál finomabb édességet. Én még egyet csavartam rajta és – hogy még a tortaformából való kioperálással se kelljen bíbelődni – eleve kiadagoltam az egyszemélyes kis szufléformákba. Így nincs más teendő, mint jókedvűen kikanalazni és mosolyogni egy nagyot.

Pollo di crema – házilag

Sokak kedvence a Vapiano-ban a „pollo di crema” néven futó paprikás csirkés tészta, ami nem csoda, hiszen ez amolyan magyaros étel az étterem által kínált sok olasz villámtészta között. Én is szinte majdnem mindig ezt kérem, mert egyszerűen nem tudom megunni.

A Vapiano nagy attrakciója, hogy az általunk kért fogást a szemünk előtt főzik meg, ami nem csupán szórakoztatóvá teszi a várakozást, de ha jól figyelünk, akár el is leshetjük, mi hogyan készül. 

Tulajdonképpen így jutottam én is ehhez a recepthez - vagyis csak figyeltem, aztán otthon megpróbáltam a látottak alapján rekonstruálni a kedvencemet. Az eredmény elégedettséggel töltött el, és most már tudom, hogy nem is feltétlenül kell kimozdulni otthonról, ha egy lusta vasárnap erre a melengetően finom tésztaételre vágyom.

Nyári italok II. - az igazi frappé

Régóta terveztem már ezt a bejegyzést, a mai újabb hőséghullám pedig még apropót is szolgáltatott hozzá. Nagyon a bögyömben van ugyanis a budapesti kávézók és "kiülős helyek" többsége, amiért rendre összetévesztik a frappét és a jegeskávét. Általában két eset lehetséges: vagy csak jegeskávé szerepel az itallapon - ez esetben egy, kávét csak nyomokban tartalmazó, geil, cukros, tejjel bőven felöntött és vaníliafagylalttal megbombázott italt kapunk, ami inkább hasonlít egy tejturmixra, mint kávéra. A másik, hogy felfedezzük a frappét is a kínálatban, mire kihozzák az előbb említett hideg tejeskávét, fagylaltgombóc nélkül.

Azért vagyok ilyen háklis, mert tudom, hogy lehetne ezt másképp is (ráadásul nagy energiába sem kerül). A görögök például mesterei az igazi frappénak: minden nyaralás alkalmával a teljes koffeinmérgezésig ittam magam ebből a fekete, vizes-jeges finomságból, annyira jó volt.

Aztán elkezdtem nyaranta itthon is ezt  készíteni ebéd után. Persze mindenki imádja, és azt kérdezi: miért nem ezt adják a fagyis-tejes helyett mindenhol?
Tényleg: miért nem?

Nyári italok I. - bodzás-mentás limonádé

Most, hogy megdőlt a nyolcvan éves országos melegrekord, muszáj mindent bevetni a megfelelő hűtés érdekében. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ilyenkor kezdem el nagyon megkívánni a citrusos-friss ízű italokat - elsősorban a limonádé különféle változatait. A maihoz hasonló forró nyári napokon nincs is üdítőbb egy nagy kancsó különleges limonádénál - persze jó sok jéggel. Az alábbi változat a bodzaszörptől kapja az édességét, míg a citromtól és a mentától a kellemes fanyarságot.

Fehércsokis-málnás keksz

Nemrég egy rendezvény kapcsán a Bécsi úti Chef Parade főzőiskolában jártam - amely egyben a város legnagyobb szakácskönyv-választékával is büszkélkedik. Itt aztán akár napokig is el lehet merülni a világ minden tájáról származó gasztronómiai kínálatban. 

Persze erős késztetést éreztem, hogy felvásároljam a fél üzletet, aminek nyilván megálljt parancsolt a pénztárcám, de így is három csodás angol nyelvű, nálunk nem kiadott sütiskönyvvel tértem haza. 

Az egyik Claire Burnett „Chococo” – Chocolate Cookbook című könyve volt.  Ezt lapozgatva azt gondolom, valahogy így néz ki a csokoládémennyországhoz vezető út leírása...

Feltett szándékom, hogy végigpróbálom a recepteket belőle, annyira kívánatosak. Elsőként egy gyorsan elkészíthető, fehércsokis-málnás kekszet sütöttem meg. Ezek a kis rusztikusan bájos, esetlen formájú cookie-k nem a küllemükkel hódítanak, hanem frenetikus ízükkel és illatukkal. 

Vigyázat! Nehéz lesz abbahagyni!