Levendulás-citromos muffin

Nem tudom, idén merre járt eddig a tavasz, mert néha úgy éreztem, még mindig a tél csiklandozza az idegeinket a hideggel és a viharos széllel. A befűtött szobában még erősebb volt a vágy a forró, fűszerillatú július közepe után. Az álmodozáshoz édes segítség is járt: egy falatka Provence, azaz egy levendulás-citromos, különleges muffin.

Kapros Waldorf-saláta

Vannak nagy klasszikusok, melyeket egyesek szerint csakis egyféleképp lehet elkészíteni, receptjük szent és sérthetetlen. Én azonban úgy gondolom, hogy a kísérletezőkedvnek semmi nem szabhat határt. A szabályok azért vannak, hogy néha megszegjük őket.

A Waldorf-saláta is ilyen klasszikus étel, melynek összetevői (elvileg) állandóak: zeller, alma, dió, és majonézes öntet. A mai ebédhez ezt variáltam meg egy kicsit. A zellerből szárzeller lett, az alma zöldalma, a nehéz majonézt lecseréltem könnyű joghurtra, amihez egy kis mustárt és egy friss ízt, kaprot társítottam. Önmagában is finom, laktató saláta, egy pohár könnyű fehérborral és friss péksüteménnyel. Nálam ezúttal köretként szerepelt, egy egyszerű és gyors lazac steak mellett.

Tejszínes szerelemtészta spenóttal, sonkával és parmezánnal

Elárulom, főzöcskézős kedvtelésemmel nem csupán saját magamat boldogítom: hobbimnak a kedvesem különösen örül, hiszen mindig is szívesen vetette alá magát kísérleteimnek. Én pedig lelkesen tesztelgetem rajta az újabbnál újabb recepteket, annál is inkább, mert mindig hálás közönségnek bizonyul. Szeretetem jeléül a múltkor egy igazi szerelmes tavaszi tésztaételt tettem elé az asztalra. A legszebb dicséret – „kérek még!” – és egy nagy ölelés volt a jutalmam. Próbáljátok ki, szerintem nem csak nálunk működik!

Citromborsos „petits pots aux chocolat”

Barátaim jól tudják rólam, hogy csokifüggő vagyok. Nálam minden formájú és fajtájú csokis desszert jó eséllyel játszik (még a fehércsokis is, pedig annak ugyebár semmi köze a csokoládéhoz). Az alábbi csinos és pikáns pohárkrém az egyik kedvencem, ráadásul pofonegyszerű az elkészítése.

Tortellini pármai sonkával és zöldfűszeres öntettel

Ezt az ételt akkor készítem, ha hétvégén legyőz a lustaság és nincs kedvem órákig a konyhában állni, de mégis valami melengetően finomat akarok enni. A hozzávalók szinte mindig megtalálhatóak otthon, így még a legközelebbi közértig sem kell elmenni - ami nem elhanyagolható csáberőt kölcsönöz neki, mondjuk például egy esős-szeles szombat délelőttön.

Dorci almás sütije

Van egy lány, aki egyszerre szép, kedves, remekül főz és még fotóz is. (Nem magamról beszélek…. :) ). Ő Dorci, vagy ahogy többen ismerjük, Dorszi. Mostanában éppen arra próbáljuk rávenni, hogy kulináris tehetségét ossza meg velünk egy saját gasztroblogon. Addig is, amíg ezt megteszi, itt-ott, flickr-en és facebook-on azért el-elpöttyint néhány klassz receptet, ínycsiklandó fotók kíséretében. (Update: mikor ezt írtam, még nem létezett, de azóta zajos sikerrel elindult Dorci gasztroblogja, a Mosoly Bisztró.)

A most következő sütit tőle lestem el, flickr oldalán „Apple fudge cake” néven publikálta.

(Az eredeti recepten szokásom szerint helyenként módosítottam, de ezt majd külön jelzem.)

Kólában sült csirkecombok bébispenót-salátával

Előre szólok, hajmeresztő recept következik, ráadásul első hallásra legalábbis furcsa párosításban. Gyengébb idegzetűek tehát ne is olvassanak tovább, vagy gyűjtsenek erőt az ételről készült kép nézegetésével. Ugyanígy tegyenek az előítéletesek is, akiknek ajánlom ellenérzésük legyőzését, mert – a sokkoló hozzávalók ellenére –a végeredmény lenyűgözően finom.

Az alapötlet a – sokszor perverznek tűnő kombinációk mesterétől– Nigella Lawsontól származik (igen, már megint ő, mert személy szerint imádom a stílusát és a receptjeit): az ő első magyarul is megjelent könyvében szerepelt egy bizonyos „kólában dinsztelt sonka”, amitől a jóérzésű átlagmagyar háziasszony valószínűleg sikítófrászt kap. Azt a finom sonkát kólában megfőzni?? Nos, bízva Nigellában, néhány évvel ezelőtt megcsináltam húsvétra (minő szentségtörés!) és érdemes volt kipróbálni. Annyira jó lett az eredmény, hogy hetekig emlegettük utána.

A mostani verzióhoz a lökést a TV Paprika magazin januári számának kólás csirkeszárny-receptje adta meg, amiről eszembe jutott a buborékos ital és az a varázslat, amire egy darab hússal képes.

A világ legegyszerübb házikenyere

Az egész azzal kezdődik, hogy megunod a bolti kenyerek ízét, néha taplószáraz állagát, és azt, hogy már másnaposan úgy néznek ki, mint valami sűrű szivacs. Ha tudatos vásárló vagy, esetleg elgondolkodsz azon is, hogy minek a kenyérbe az a sok adalék, színezék, tartósítószer és még ki tudja mi.

Kenyeret kéne sütni. Otthon. Gép az nincs, pláne kemence, de ott a sütő. Igen ám, de ki a fene akar pepecselni a dagasztással, kelesztéssel, kovásszal. A pékek szerencséje, hogy ez a lelki gát sokunkban ott van.

Velem is így volt ez eddig. Életemben talán kétszer sütöttem kenyeret, hagyományos módon és mire kész lett, alaposan elfáradtam. (Igaz, az íze sok mindenért kárpótolt…)

Aztán ráakadtam Nigella Lawson „Nigella expressz” című könyvében egy elképesztően egyszerű receptre. A neve „lusta cipó”, ami igencsak bíztatóan hangzott. Amikor elolvastam a receptet, nem is akartam elhinni, hogy ennyi az egész: a hozzávalókat öszekutyulod egy tálban, beleöntöd egy kivajazott püspökkenyér-formába aztán be a sütőbe. Muszáj volt kipróbálnom és – működött! Azóta már újra megcsináltam, persze nem pont a recept szerint, de fő a változatosság..

Íme az általam módosított (még inkább egyszerűsített) recept:

Megnyitottam!

Néhányan már ismertek és tudjátok, hogy főzök és fotózok. Ezért, kézenfekvő módon, kettős profilú blogot indítottam ezév elején, "fotó és fakanál" címmel. Pár hónap elteltével - és némi blogger-tapasztalat birtokában - úgy éreztem, jobb mégis kettéválasztani a két témát és külön naplóban írni róluk, már csak azért is, mert meglehetősen eltérő érdeklődési körű közönséghez szeretnék szólni. Teljesen természetes, hogy a fotósokat a fotó-technikák, trükkök, illetve (reményeim szerint) az éppen aktuális munkáimat bemutató képgalériák érdeklik, és a recepteket átugorják - jó esetben szakmai ártalomból egy röpke pillantást vetve az ételfotókra. Ugyanígy, a gasztrománoktól sem várható el, hogy hosszan foglalkozzanak mondjuk a portréim nézegetésével (bár nagyon örülök neki...).

Így hát megszületett a döntés a "profiltisztításról". A "fotó és fakanál" ezennel átalakult tisztán fotósbloggá. Ezen az oldalon pedig szeretettel látok mindenkit, aki szeret(ne) főzni, sütni, jókat enni, egyszerű, érdekes, finom, pikáns, vagy éppen házias ételekről olvasni. Elsőként a régi blog receptjeit másolom át, hogy továbbra is megtalálhatóak legyenek, aztán kanalat ragadok és új finomságokat készítek Nektek.