Brassói aprópecsenye, ahogy én szeretem

Valahol azt olvastam, hogy a brassói aprópecsenyének valójában semmi köze Brassó városához, a név csupán amolyan „művésznév”. Akárhogy is van, ez az egytálétel szinte minden család repertoárján szerepel, ráadásul nincs két azonos elkészítési mód. S mindenki a sajátjára esküszik.

Én ezt a változatot szoktam és szerettem meg. Anyukám így készítette, és szerintem ez a legjobb verzió. Mindenhol ezt az ízt keresem és várom, ha brassóiról van szó, de persze eddig sehol nem ilyet kaptam (ugyanígy vagyok például a hortobágyi húsos palacsintával is: abból sem ettem olyan jót sehol, mint otthon. Meg is fogom csinálni azt is, és szintén közreadom a receptjét).

A mi családi verziónk titka a mustár, amit eddig egyetlen más brassói receptben sem találtam az összetevők között. Pedig isteni ízekkel gazdagítja a szaftot!

Az eredeti recepthez annyit tettem hozzá, hogy adtam hozzá egy kis kockázott bacont és egy löttyintésnyi fehérbort, de ettől csak még finomabb lett.

„Mindent bele!” vasárnapi ebéd

A vasárnap a lustálkodásé – és a nagy ebédeké. E kettőt úgy lehet a legkönnyebben összehozni, ha fogunk egy nagy tepsit vagy sütőtálat, és telepakoljuk csupa finomsággal, amelyek aztán jókedvűen, egymás társaságában megsülnek, és addig mi nyugodtan felpolcolhatjuk a lábunkat.

Az is jó az egy tálban sült ebédekben, hogy mindenféle maradék hozzávalót belepakolhatunk, ami még árválkodik a hűtőben, vagy a kamrapolcon. A kombinációk száma végtelen, csak a fantáziánk szabhat neki határt. Az én mostani változatomban is jócskán szerepet kaptak a korábbi főzésekből megmaradt alapanyagok, ezért is jeleztem körülbelüli mennyiségeket. Ha nálad más zöldségekből maradt néhány darab, nyugodtan próbáld ki azokkal is!