Az én krémsajtos brownie-m

A krémsajtos brownie régóta nagy kedvencem – minden brownie-fajta közül ezt szeretem a legjobban. Többféle receptjét is ismerem: készítettem már a Chefparade Csokiműhely csokoládés tanfolyamán és persze számtalanszor megcsináltam a Nigella Lawson legendás házi istennős könyvében szereplő verziót is.

Az alábbi a saját változatom. Imádom, ahogyan a gazdag, krémes csokoládérengetegbe harapva egyszer csak megízlelem a könnyű, fanyar krémsajtréteget, miközben nagyon halványan, a háttérben „megszólal” egy kevéske friss citromíz.

Epres-levendulás Tarte Tatin

Van egy furcsa szokásom: ha rosszra fordul az idő, ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy gyorsan készítsek valami kényeztető süteményt, desszertet. Fontos, hogy minden hozzávaló legyen kéznél, és a finomság lehetőleg hamar készüljön el. Ilyenkor mindig a hűtőt és a konyhapolcokat vizslatom, miközben kattog az agyam, mit is kellene csinálni.

A „sütiszörny” már akkor is előtör belőlem, ha csak beborul az ég. Az első dörgésnél már pattanok is fel a fotelból és a konyha felé veszem az irányt. Ez történt most is, az eredmény pedig ezúttal ez a szuperkönnyű, szupergyors epres Tarte Tatin lett.

Céklás csokoládétorta

Szinte hallom lelki füleimmel: „hogy kerül a cékla egy tortába?” Pedig nem egyedi eset, gondoljunk csak a répatortára, ami nagy kedvenc szinte mindenkinél. A cékla is édes zöldség, ami remekül harmonizál a csokoládéval és finom bársonyosságot, krémességet – no, és egy leheletnyi pikantériát kölcsönöz ennek a tortának.

Elkészíteni egyszerű, ám kicsit időigényes, de mindenképpen érdemes rászánni egy fél délutánt.

Habos-diós rácsos linzer

A képek karácsonyi díszítése és hangulata ne tévesszen meg senkit! Nem feltétlenül karácsonyi sütemény ez a finom diós linzer – bármilyen alkalomra (sőt, különösebb alkalom nélkül is) elkészíthető és olyan finom, hogy biztosan sikeres lesz.

A recept nagymamámtól származik, mindig is ez volt az egyik kedvenc sütim tőle. Fogadjátok szeretettel!

Borbála-torta

E torta története egy többfelvonásos drámának indult, de végül hatalmas közönségsiker lett. Egy héten belül kétszer sütöttem meg, kísérleteztem vele, éjszakákon át tökéletesítgettem, hogy Bori barátnőmet a lehető legjobb változatával lephessem meg a születésnapjára. Azt hiszem, ez sikerült – azért is került fel ide a recept, annak ellenére, hogy a nagy igyekezetben természetesen nem készítettem róla rendes fotókat, csupán a telefonommal kaptam le.

A sütemény tulajdonképpen egy kis fehércsokival turbózott répatorta, tetején könnyed, citromos mascarpone-felhővel. Elkészíteni nagyon egyszerű, ám már most szólok, hogy két estés – avagy egy egész napos – projektre számíts, mert a tortát egyrészt órákon át kell sütni, másrészt utána teljesen ki kell hűteni, mielőtt rákerül a krém a tetejére. Én ezért úgy csináltam, hogy egyik este megsütöttem a tortát, majd másnap este fejeztem be a krém összekeverésével és felrakásával.

Kecskesajtos füge tart

Beköszöntött az ősz és vele együtt az én sütés-főzési kedvem is feléledt. No, nem mintha a nyáron tétlenkedtem volna, de erről majd később mesélek...

A hűvösebb időben mindjárt szívesebben durrantjuk be a sütőt és a zárt ablakoknak hála, a szállingózó isteni illatok sem szöknek el olyan gyorsan. Én is így tettem egyik este: a hazafelé vásárolt friss fügéből és kecskesajtból kreáltam egy hirtelen ötlettől vezérelt pitét. A sebtében lefotózott és megosztott vacsorám receptjét többen is kértétek, ezért most újra megcsináltam, „szépen” is lefotóztam és íme – közzé is teszem.

Elkészíteni igazán egyszerű, az íze frenetikus. Vacsorára, egy pohár bor mellé, vagy előételnek ajánlom. Egyetlen apró figyelmeztetés: a töltelék krémessége miatt ez a pite nem igazán szeletelhető melegen, mert szétfolyik (márpedig azon frissiben, forrón a legfinomabb). Ezért, ha vendégeknek készíted, szerezz be négy kicsi, egyszemélyes pite formát (például a Butlers-ben lehet ilyet kapni), így mindenki saját példányt kap és a formából eheti ki. 

Ha pedig ketten vagytok rá... nos, van abban valami ellenállhatatlanul szexi, hogy egy normál méretű formából, két kanállal felszerelkezve nekiestek a pároddal... :)

Vörösáfonyás-fehércsokoládés brownie

Most a létező legfinomabb brownie receptje következik. Ez akár nagyképű kijelentés is lehetne – ha a saját receptemről lenne szó. De nem akarom letagadni, hogy nem az enyém (bár kétségtelenül iszonyúan örülnék, ha én jöttem volna rá a tökéletes brownie titkára :)), ezért elárulom, hogy a már egyszer hivatkozott, kedvenc csokoládés szakácskönyvemből, Claire Burnet „Chococo” című művéből származik.

Elkészíteni rendkívül egyszerű, és aztán lehet vele villogni, mert tényleg eszméletlenül finom. Próbáljátok ki!

Tavasz-süti

Ez a sütemény – bár nem tartozik a húsz perc alatt összeüthető szupergyors alkotások közé – hamarabb elkészült, mint amennyit a nevén tipródtam. Végül úgy döntöttem, nem írom ki, mi mindenből készült, mert az kilométer hosszú elnevezés lenne (valahogy így: citromos-mentás-áfonyás-fehércsokis sütikenyér – vagy valami hasonló....), hanem egyszerűen tavasz-sütinek fogom hívni, hiszen annyira friss a mentától és a citromtól, míg a tésztája és fehércsokoládé kellőképpen édessé is teszi.

Elkészítése nem bonyolult, bár egy picit időigényes.

 

Fehércsokoládés-mogyoróvajas keksz

E blog eddig kizárólag receptekről szólt, de tervezem, hogy néha más szempontból is írok gasztronómiával kapcsolatos témákról. Így például arról is, milyen újságokat olvasok és melyek a kedvenc szakácskönyveim.

S hogy ez hogy jön most éppen ide? Úgy, hogy az alábbi recept is egy kedvenc kiadványból, nevezetesen a BBC GoodFood magazinból származik. A legfrissebb számot néhány napja vettem meg és abban találtam ezt a nagyszerű és ráadásul őrült gyorsan elkészíthető keksz-receptet. Mivel a múltkori Snickers-minimuffin sütésekor vettem egy üveg mogyoróvajat, a többi hozzávaló meg amúgy is mindig van itthon (na jó, fehércsokit vennem kellett, mert nálam az étcsokoládé az alap), különösebb beszerző körút sem kellett hozzá.

Elkészíteni nem csupán hamar megy, de oly egyszerű is, hogy bátran ajánlom kezdőknek is.

Snickers minimuffin karamellás-mogyoróvajas krémmel

Már írtam korábban, hogy csokifüggő vagyok, de azt talán nem, hogy csokisznob is (és reménykedem, hogy ebben nem találtok semmi pejoratívat...). Nem szeretem a „csokiszeletként” árult, amúgy a csokoládéval köszönőviszonyban sem lévő édességeket, és a tejcsokoládét sem. Az esetek elsöprő többségében étcsokoládét – vagy abból készült desszertet – választok, és azon belül is a legalább 70 százalékos, jófajta csokikat szeretem.

Ezen előzmény ismeretében csakis pillanatnyi elmezavarral magyarázhatom, miért pattant ki a fejemből ez a recept. Annyi történt, hogy iszonyúan megkívántam valamilyen egyszerre édes és sós, karamellás édességet, ami puha és krémes, de ropogós is. Mit kezdjek ezzel az érzéssel? – töprengtem a közértben, amikor megláttam az akciós (3+1 darabos) Snickers-csomagot. Életemben nem vettem még azelőtt Snickerst, mert nem szeretem, hogy a benne lévő karamell a fogamra tapad – és egyébként is émelyítően édes. De most mégis ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy a kosaramba tegyem.

Önmagában meg nem enném, ezért kézenfekvő volt, hogy bele fogom csempészni valamibe. Legyen mondjuk egy csokis muffin. Ez eddig nagyon klasszul hangzik, de én még sósabban édesebbet és jóval krémesebbet gondoltam. Így villant be a mogyoróvajas karamellkrém ötlete, amit a tetejére kenhetnék és kész is a tökéletesen csábító – sőt, mint később kiderült, erősen addiktív – desszert. Amiben ezúttal nincs semmi flanc, elegancia, vagy kifinomultság, ellenben nagyon laza darab, amiből simán be lehet nyomni hármat-négyet, majd mosolyogva hátradőlni és egyenként lenyalogatni az ujjainkon maradt krémet.

Na jó, azért belepakoltam az én 70 százalékos belga étcsokipasztilláimat és a hihetetlen finom, éjsötét muscovado-cukrot... és ettől csak még jobb lett.

Tejszínes, gombás tartelette

Expressz gyorsan elkészíthető, nagyon egyszerű, ám annál látványosabb és finomabb vacsoraétel következik – amolyan hétköznapi győztes, amivel könnyedén elkápráztathatod a párodat (vagy saját magadat).

Mint az mostanában gyakran megesik velem, ez is úgy született, hogy körülnéztem, mi is van itthon. No, igen, győzött a lustaság: örültem, hogy hazaértem, és nem volt kedvem, se energiám a közért felé venni az irányt. Viszont valami jóízű, és meleg vacsorára vágytam, amivel olyan jó bevackolódni egy pohár bor tárasaságában.

Visszatérve a hűtőhöz: volt benne (mert mindig van) egy csomag készen vásárolt vajas leveles tészta (Tante Fanny – nagyon szeretem és ajánlom!), a fagyasztóban egy fél zacskó vegyes gomba-mix, egy tégely créme fraiche (az utóbbi időben rászoktam, sokkal jobb, mint a tejszín), a múltkori főzésből maradt mascarpone és pár szelet bacon. Ezzel majdhogynem fel is soroltam a hozzávalókat.

A leveles tésztát elnézve bevillant, hogy tulajdonképen fel is vághatnám kisebb részekre és kibélelhetném velük egy muffintepsi mélyedéseit, összeüthetnék egy jó kis tölteléket, zsupsz a sütőbe és pikk-pakk meg is vagyok. Nagyjából ennyi az alábbi tartelette története és nyugodtan mondhatom: az elkészítése éppen olyan gyors, mint ahogyan az elhatározás jött.

Körtés, diós, gorgonzolás pite

Nem is tudom, mikor sütöttem utoljára pitét, de az biztos, hogy jó régen. Aztán megláttam Mosoly Bisztró Dorci fügés tart-receptjét és beindította a fantáziámat. Azt tudtam, hogy van itthon egy csomó dióm és némi gorgonzolám a hűtőben. Az nem kérdés, hogy ezek passzolnak egymáshoz, mint ahogyan az sem, hogy párosuk körtét kíván maga mellé harmadiknak. Gyorsan beszereztem hát két szép példányt és nekiláttam a pitesütésnek. Az eredmény isteni lett, azonnal, melegen tálalva egyszerűen fenomenális ízorgia.

Fehércsokis-málnás keksz

Nemrég egy rendezvény kapcsán a Bécsi úti Chef Parade főzőiskolában jártam - amely egyben a város legnagyobb szakácskönyv-választékával is büszkélkedik. Itt aztán akár napokig is el lehet merülni a világ minden tájáról származó gasztronómiai kínálatban. 

Persze erős késztetést éreztem, hogy felvásároljam a fél üzletet, aminek nyilván megálljt parancsolt a pénztárcám, de így is három csodás angol nyelvű, nálunk nem kiadott sütiskönyvvel tértem haza. 

Az egyik Claire Burnett „Chococo” – Chocolate Cookbook című könyve volt.  Ezt lapozgatva azt gondolom, valahogy így néz ki a csokoládémennyországhoz vezető út leírása...

Feltett szándékom, hogy végigpróbálom a recepteket belőle, annyira kívánatosak. Elsőként egy gyorsan elkészíthető, fehércsokis-málnás kekszet sütöttem meg. Ezek a kis rusztikusan bájos, esetlen formájú cookie-k nem a küllemükkel hódítanak, hanem frenetikus ízükkel és illatukkal. 

Vigyázat! Nehéz lesz abbahagyni!

A világ legegyszerübb házikenyere

Az egész azzal kezdődik, hogy megunod a bolti kenyerek ízét, néha taplószáraz állagát, és azt, hogy már másnaposan úgy néznek ki, mint valami sűrű szivacs. Ha tudatos vásárló vagy, esetleg elgondolkodsz azon is, hogy minek a kenyérbe az a sok adalék, színezék, tartósítószer és még ki tudja mi.

Kenyeret kéne sütni. Otthon. Gép az nincs, pláne kemence, de ott a sütő. Igen ám, de ki a fene akar pepecselni a dagasztással, kelesztéssel, kovásszal. A pékek szerencséje, hogy ez a lelki gát sokunkban ott van.

Velem is így volt ez eddig. Életemben talán kétszer sütöttem kenyeret, hagyományos módon és mire kész lett, alaposan elfáradtam. (Igaz, az íze sok mindenért kárpótolt…)

Aztán ráakadtam Nigella Lawson „Nigella expressz” című könyvében egy elképesztően egyszerű receptre. A neve „lusta cipó”, ami igencsak bíztatóan hangzott. Amikor elolvastam a receptet, nem is akartam elhinni, hogy ennyi az egész: a hozzávalókat öszekutyulod egy tálban, beleöntöd egy kivajazott püspökkenyér-formába aztán be a sütőbe. Muszáj volt kipróbálnom és – működött! Azóta már újra megcsináltam, persze nem pont a recept szerint, de fő a változatosság..

Íme az általam módosított (még inkább egyszerűsített) recept: