Valahol azt olvastam, hogy a brassói aprópecsenyének valójában semmi köze Brassó városához, a név csupán amolyan „művésznév”. Akárhogy is van, ez az egytálétel szinte minden család repertoárján szerepel, ráadásul nincs két azonos elkészítési mód. S mindenki a sajátjára esküszik.
Én ezt a változatot szoktam és szerettem meg. Anyukám így készítette, és szerintem ez a legjobb verzió. Mindenhol ezt az ízt keresem és várom, ha brassóiról van szó, de persze eddig sehol nem ilyet kaptam (ugyanígy vagyok például a hortobágyi húsos palacsintával is: abból sem ettem olyan jót sehol, mint otthon. Meg is fogom csinálni azt is, és szintén közreadom a receptjét).
A mi családi verziónk titka a mustár, amit eddig egyetlen más brassói receptben sem találtam az összetevők között. Pedig isteni ízekkel gazdagítja a szaftot!
Az eredeti recepthez annyit tettem hozzá, hogy adtam hozzá egy kis kockázott bacont és egy löttyintésnyi fehérbort, de ettől csak még finomabb lett.
