Az én krémsajtos brownie-m

A krémsajtos brownie régóta nagy kedvencem – minden brownie-fajta közül ezt szeretem a legjobban. Többféle receptjét is ismerem: készítettem már a Chefparade Csokiműhely csokoládés tanfolyamán és persze számtalanszor megcsináltam a Nigella Lawson legendás házi istennős könyvében szereplő verziót is.

Az alábbi a saját változatom. Imádom, ahogyan a gazdag, krémes csokoládérengetegbe harapva egyszer csak megízlelem a könnyű, fanyar krémsajtréteget, miközben nagyon halványan, a háttérben „megszólal” egy kevéske friss citromíz.

Epres-levendulás Tarte Tatin

Van egy furcsa szokásom: ha rosszra fordul az idő, ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy gyorsan készítsek valami kényeztető süteményt, desszertet. Fontos, hogy minden hozzávaló legyen kéznél, és a finomság lehetőleg hamar készüljön el. Ilyenkor mindig a hűtőt és a konyhapolcokat vizslatom, miközben kattog az agyam, mit is kellene csinálni.

A „sütiszörny” már akkor is előtör belőlem, ha csak beborul az ég. Az első dörgésnél már pattanok is fel a fotelból és a konyha felé veszem az irányt. Ez történt most is, az eredmény pedig ezúttal ez a szuperkönnyű, szupergyors epres Tarte Tatin lett.

Céklás csokoládétorta

Szinte hallom lelki füleimmel: „hogy kerül a cékla egy tortába?” Pedig nem egyedi eset, gondoljunk csak a répatortára, ami nagy kedvenc szinte mindenkinél. A cékla is édes zöldség, ami remekül harmonizál a csokoládéval és finom bársonyosságot, krémességet – no, és egy leheletnyi pikantériát kölcsönöz ennek a tortának.

Elkészíteni egyszerű, ám kicsit időigényes, de mindenképpen érdemes rászánni egy fél délutánt.

Habos-diós rácsos linzer

A képek karácsonyi díszítése és hangulata ne tévesszen meg senkit! Nem feltétlenül karácsonyi sütemény ez a finom diós linzer – bármilyen alkalomra (sőt, különösebb alkalom nélkül is) elkészíthető és olyan finom, hogy biztosan sikeres lesz.

A recept nagymamámtól származik, mindig is ez volt az egyik kedvenc sütim tőle. Fogadjátok szeretettel!

Gesztenyés tiramisu

Nem nagyon ismerek olyat, aki ne szeretné ezt a végtelenül egyszerű, de nagyon finom, krémes-kávés olasz desszertet. A tiramisu ráadásul igazi ász: kezdőknek is biztos siker, hiszen nem kell gyúrni, sütni és egyáltalán semmi olyat, ami lehetőséget adhatna a hibázásra. Ellenben ezerféleképp variálható, nyáron friss gyümölcsökkel, télen sok csokival – vagy mint ez esetben, gesztenyével.

Receptemmel azoknak szeretnék kedvezni, akik még mindig tipródnak, milyen édességet készítsenek karácsonyra, ám sem idejük, sem energiájuk nincs már egy komolyabb sütemény elkészítésébe belevágni. A gesztenyepürétől a már jól ismert tiramisu igazi ünnepi finomsággá válik, érdemes egyszer kipróbálni így is!

Csokoládés sajtkrémtorta

Ez a torta egy igazi főnyeremény – nem kell bekapcsolni hozzá a sütőt, csak kevergetni egy kicsit, majd egy éjszakát hagyni aludni a hűtőben. Az íze pedig frenetikus, olyan, mint egy krémesen lágy mousse-tortáé. És mielőtt fenntartásaid támadnak, elárulom: nincs sajtíze...

Ezt a receptet használtam fel arra, hogy felavassam a vadonatúj, szív alakú mini tortaformáimat, így egy kissé giccsesbe hajló lett a végeredmény, amit még málnaszemekkel és cukorszívekkel is fokoztam... ha nálam kevésbé érzed a tavaszt, nyugodtan készítsd egyetlen, hagyományos kerek tortaformában, a tetejére pedig szórj csokoládéforgácsokat. A tobzódást pedig nézd el nekem :)

Snickers minimuffin karamellás-mogyoróvajas krémmel

Már írtam korábban, hogy csokifüggő vagyok, de azt talán nem, hogy csokisznob is (és reménykedem, hogy ebben nem találtok semmi pejoratívat...). Nem szeretem a „csokiszeletként” árult, amúgy a csokoládéval köszönőviszonyban sem lévő édességeket, és a tejcsokoládét sem. Az esetek elsöprő többségében étcsokoládét – vagy abból készült desszertet – választok, és azon belül is a legalább 70 százalékos, jófajta csokikat szeretem.

Ezen előzmény ismeretében csakis pillanatnyi elmezavarral magyarázhatom, miért pattant ki a fejemből ez a recept. Annyi történt, hogy iszonyúan megkívántam valamilyen egyszerre édes és sós, karamellás édességet, ami puha és krémes, de ropogós is. Mit kezdjek ezzel az érzéssel? – töprengtem a közértben, amikor megláttam az akciós (3+1 darabos) Snickers-csomagot. Életemben nem vettem még azelőtt Snickerst, mert nem szeretem, hogy a benne lévő karamell a fogamra tapad – és egyébként is émelyítően édes. De most mégis ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy a kosaramba tegyem.

Önmagában meg nem enném, ezért kézenfekvő volt, hogy bele fogom csempészni valamibe. Legyen mondjuk egy csokis muffin. Ez eddig nagyon klasszul hangzik, de én még sósabban édesebbet és jóval krémesebbet gondoltam. Így villant be a mogyoróvajas karamellkrém ötlete, amit a tetejére kenhetnék és kész is a tökéletesen csábító – sőt, mint később kiderült, erősen addiktív – desszert. Amiben ezúttal nincs semmi flanc, elegancia, vagy kifinomultság, ellenben nagyon laza darab, amiből simán be lehet nyomni hármat-négyet, majd mosolyogva hátradőlni és egyenként lenyalogatni az ujjainkon maradt krémet.

Na jó, azért belepakoltam az én 70 százalékos belga étcsokipasztilláimat és a hihetetlen finom, éjsötét muscovado-cukrot... és ettől csak még jobb lett.

Nutellás habtortácskák

A nutellás habtortácskákat Stahl Judit „Végre otthon!” című könyvének egyik receptje inspirálta. Ő nagyban, kapcsos tortaformában készítette el ezt a pofonegyszerű, de annál finomabb édességet. Én még egyet csavartam rajta és – hogy még a tortaformából való kioperálással se kelljen bíbelődni – eleve kiadagoltam az egyszemélyes kis szufléformákba. Így nincs más teendő, mint jókedvűen kikanalazni és mosolyogni egy nagyot.

Citromborsos „petits pots aux chocolat”

Barátaim jól tudják rólam, hogy csokifüggő vagyok. Nálam minden formájú és fajtájú csokis desszert jó eséllyel játszik (még a fehércsokis is, pedig annak ugyebár semmi köze a csokoládéhoz). Az alábbi csinos és pikáns pohárkrém az egyik kedvencem, ráadásul pofonegyszerű az elkészítése.