Nyúlcomb belga meggysörös mártásban

Mint ígértem, közzéteszek a blogon belga recepteket is – aminek oka, hogy sokat járok Belgiumba és az évek során nagyon megszerettem az ottani konyhát. Ami kétarcú – a falamandok és a vallonok gasztronómiája meglehetősen eltérő –, így mindenki megtalálja a kedvenceit az inkább németes, nehezebb és kiadósabb flamad, illetve a könnyedebb, franciás vallon ételek között.

Most húsvét alkalmából – stílszerűen – nyúlcombokat készítettem (remélem, nem tartotok kegyetlennek, hogy megsütöttem a húsvéti nyuszit...), méghozzá jó kis belga meggysörben megfürdetve. Igazi belga (közelebbről brüsszeli) specialitás, valódi pasis étel, ráadásul nem nehéz elkészíteni. Némi plusz sört nem árt hozzá venni, kísérőnek.

Bolognai tésztafészek mozzarella „tojással”

Szerintem mindannyian megkaptuk kiskorunkban szüleinktől a jószándékú feddést: „ne játssz az étellel!” Ez mindaddig rendben is van, amíg a dolog arról szól, hogy inkább együnk és ne építsünk mondjuk „homokvárat” a tányérunkon lévő krumplipüré-halomból.

Felnőtt fejjel viszont igenis játszhatunk az étellel – igaz, kicsit más értelemben: bátran kísérletezhetünk újszerű formákkal, dekorálással és persze, szokatlan ízekkel.

A most következő étel is egy konyhai kísérlet eredménye. Igen, játszottam kicsit – ezúttal a külcsín lett más, az íze ismerős és szinte mindenki által kedvelt. Az alapötletet még évekkel ezelőtt raktároztam el magamban, amikor láttam egy hasonló megoldást egy német nyelvű ELLE Bistro-számban. Már régóta meg akartam csinálni, hát most nekiálltam.

Elkészíteni jó móka, a végeredmény vicces és látványos, úgyhogy arra bíztatlak benneteket: játsszatok ti is az étellel, próbáljatok ki néha régi klasszikusokat új formában!

„Mindent bele!” vasárnapi ebéd

A vasárnap a lustálkodásé – és a nagy ebédeké. E kettőt úgy lehet a legkönnyebben összehozni, ha fogunk egy nagy tepsit vagy sütőtálat, és telepakoljuk csupa finomsággal, amelyek aztán jókedvűen, egymás társaságában megsülnek, és addig mi nyugodtan felpolcolhatjuk a lábunkat.

Az is jó az egy tálban sült ebédekben, hogy mindenféle maradék hozzávalót belepakolhatunk, ami még árválkodik a hűtőben, vagy a kamrapolcon. A kombinációk száma végtelen, csak a fantáziánk szabhat neki határt. Az én mostani változatomban is jócskán szerepet kaptak a korábbi főzésekből megmaradt alapanyagok, ezért is jeleztem körülbelüli mennyiségeket. Ha nálad más zöldségekből maradt néhány darab, nyugodtan próbáld ki azokkal is!

Tészta rákkal, mascarponéval és citrommal

Kezdem érezni a tél végét – még ha az időjárás most nem is emlékeztet erre – és ez abban is megnyilvánul, hogy erősebben vágyódom a friss ízek után. Ez a könnyű vacsora minden igényemet kielégíti, hiszen imádom a tésztát és a rákot, benne van a citrom frissessége, a mascarpone krémessége, no meg a harsogóan zöld brokkoli és zöldborsó, ami szerencsére fagyasztva ilyenkor is kapható és a tavaszt csempészi a tányérra.

Szeretettel küldöm ezt a receptet Csibinek Liverpoolba, hogy végre főzhessen magának valami könnyedén finomat. :)

(A recept eredeti verziója a GoodFood magazin januári számában található.)

Tejszínes, gombás tartelette

Expressz gyorsan elkészíthető, nagyon egyszerű, ám annál látványosabb és finomabb vacsoraétel következik – amolyan hétköznapi győztes, amivel könnyedén elkápráztathatod a párodat (vagy saját magadat).

Mint az mostanában gyakran megesik velem, ez is úgy született, hogy körülnéztem, mi is van itthon. No, igen, győzött a lustaság: örültem, hogy hazaértem, és nem volt kedvem, se energiám a közért felé venni az irányt. Viszont valami jóízű, és meleg vacsorára vágytam, amivel olyan jó bevackolódni egy pohár bor tárasaságában.

Visszatérve a hűtőhöz: volt benne (mert mindig van) egy csomag készen vásárolt vajas leveles tészta (Tante Fanny – nagyon szeretem és ajánlom!), a fagyasztóban egy fél zacskó vegyes gomba-mix, egy tégely créme fraiche (az utóbbi időben rászoktam, sokkal jobb, mint a tejszín), a múltkori főzésből maradt mascarpone és pár szelet bacon. Ezzel majdhogynem fel is soroltam a hozzávalókat.

A leveles tésztát elnézve bevillant, hogy tulajdonképen fel is vághatnám kisebb részekre és kibélelhetném velük egy muffintepsi mélyedéseit, összeüthetnék egy jó kis tölteléket, zsupsz a sütőbe és pikk-pakk meg is vagyok. Nagyjából ennyi az alábbi tartelette története és nyugodtan mondhatom: az elkészítése éppen olyan gyors, mint ahogyan az elhatározás jött.

Pollo di crema – házilag

Sokak kedvence a Vapiano-ban a „pollo di crema” néven futó paprikás csirkés tészta, ami nem csoda, hiszen ez amolyan magyaros étel az étterem által kínált sok olasz villámtészta között. Én is szinte majdnem mindig ezt kérem, mert egyszerűen nem tudom megunni.

A Vapiano nagy attrakciója, hogy az általunk kért fogást a szemünk előtt főzik meg, ami nem csupán szórakoztatóvá teszi a várakozást, de ha jól figyelünk, akár el is leshetjük, mi hogyan készül. 

Tulajdonképpen így jutottam én is ehhez a recepthez - vagyis csak figyeltem, aztán otthon megpróbáltam a látottak alapján rekonstruálni a kedvencemet. Az eredmény elégedettséggel töltött el, és most már tudom, hogy nem is feltétlenül kell kimozdulni otthonról, ha egy lusta vasárnap erre a melengetően finom tésztaételre vágyom.

Kapros Waldorf-saláta

Vannak nagy klasszikusok, melyeket egyesek szerint csakis egyféleképp lehet elkészíteni, receptjük szent és sérthetetlen. Én azonban úgy gondolom, hogy a kísérletezőkedvnek semmi nem szabhat határt. A szabályok azért vannak, hogy néha megszegjük őket.

A Waldorf-saláta is ilyen klasszikus étel, melynek összetevői (elvileg) állandóak: zeller, alma, dió, és majonézes öntet. A mai ebédhez ezt variáltam meg egy kicsit. A zellerből szárzeller lett, az alma zöldalma, a nehéz majonézt lecseréltem könnyű joghurtra, amihez egy kis mustárt és egy friss ízt, kaprot társítottam. Önmagában is finom, laktató saláta, egy pohár könnyű fehérborral és friss péksüteménnyel. Nálam ezúttal köretként szerepelt, egy egyszerű és gyors lazac steak mellett.

Tejszínes szerelemtészta spenóttal, sonkával és parmezánnal

Elárulom, főzöcskézős kedvtelésemmel nem csupán saját magamat boldogítom: hobbimnak a kedvesem különösen örül, hiszen mindig is szívesen vetette alá magát kísérleteimnek. Én pedig lelkesen tesztelgetem rajta az újabbnál újabb recepteket, annál is inkább, mert mindig hálás közönségnek bizonyul. Szeretetem jeléül a múltkor egy igazi szerelmes tavaszi tésztaételt tettem elé az asztalra. A legszebb dicséret – „kérek még!” – és egy nagy ölelés volt a jutalmam. Próbáljátok ki, szerintem nem csak nálunk működik!

Tortellini pármai sonkával és zöldfűszeres öntettel

Ezt az ételt akkor készítem, ha hétvégén legyőz a lustaság és nincs kedvem órákig a konyhában állni, de mégis valami melengetően finomat akarok enni. A hozzávalók szinte mindig megtalálhatóak otthon, így még a legközelebbi közértig sem kell elmenni - ami nem elhanyagolható csáberőt kölcsönöz neki, mondjuk például egy esős-szeles szombat délelőttön.

Kólában sült csirkecombok bébispenót-salátával

Előre szólok, hajmeresztő recept következik, ráadásul első hallásra legalábbis furcsa párosításban. Gyengébb idegzetűek tehát ne is olvassanak tovább, vagy gyűjtsenek erőt az ételről készült kép nézegetésével. Ugyanígy tegyenek az előítéletesek is, akiknek ajánlom ellenérzésük legyőzését, mert – a sokkoló hozzávalók ellenére –a végeredmény lenyűgözően finom.

Az alapötlet a – sokszor perverznek tűnő kombinációk mesterétől– Nigella Lawsontól származik (igen, már megint ő, mert személy szerint imádom a stílusát és a receptjeit): az ő első magyarul is megjelent könyvében szerepelt egy bizonyos „kólában dinsztelt sonka”, amitől a jóérzésű átlagmagyar háziasszony valószínűleg sikítófrászt kap. Azt a finom sonkát kólában megfőzni?? Nos, bízva Nigellában, néhány évvel ezelőtt megcsináltam húsvétra (minő szentségtörés!) és érdemes volt kipróbálni. Annyira jó lett az eredmény, hogy hetekig emlegettük utána.

A mostani verzióhoz a lökést a TV Paprika magazin januári számának kólás csirkeszárny-receptje adta meg, amiről eszembe jutott a buborékos ital és az a varázslat, amire egy darab hússal képes.