Az én krémsajtos brownie-m

A krémsajtos brownie régóta nagy kedvencem – minden brownie-fajta közül ezt szeretem a legjobban. Többféle receptjét is ismerem: készítettem már a Chefparade Csokiműhely csokoládés tanfolyamán és persze számtalanszor megcsináltam a Nigella Lawson legendás házi istennős könyvében szereplő verziót is.

Az alábbi a saját változatom. Imádom, ahogyan a gazdag, krémes csokoládérengetegbe harapva egyszer csak megízlelem a könnyű, fanyar krémsajtréteget, miközben nagyon halványan, a háttérben „megszólal” egy kevéske friss citromíz.

Epres-levendulás Tarte Tatin

Van egy furcsa szokásom: ha rosszra fordul az idő, ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy gyorsan készítsek valami kényeztető süteményt, desszertet. Fontos, hogy minden hozzávaló legyen kéznél, és a finomság lehetőleg hamar készüljön el. Ilyenkor mindig a hűtőt és a konyhapolcokat vizslatom, miközben kattog az agyam, mit is kellene csinálni.

A „sütiszörny” már akkor is előtör belőlem, ha csak beborul az ég. Az első dörgésnél már pattanok is fel a fotelból és a konyha felé veszem az irányt. Ez történt most is, az eredmény pedig ezúttal ez a szuperkönnyű, szupergyors epres Tarte Tatin lett.

Gesztenyés tiramisu

Nem nagyon ismerek olyat, aki ne szeretné ezt a végtelenül egyszerű, de nagyon finom, krémes-kávés olasz desszertet. A tiramisu ráadásul igazi ász: kezdőknek is biztos siker, hiszen nem kell gyúrni, sütni és egyáltalán semmi olyat, ami lehetőséget adhatna a hibázásra. Ellenben ezerféleképp variálható, nyáron friss gyümölcsökkel, télen sok csokival – vagy mint ez esetben, gesztenyével.

Receptemmel azoknak szeretnék kedvezni, akik még mindig tipródnak, milyen édességet készítsenek karácsonyra, ám sem idejük, sem energiájuk nincs már egy komolyabb sütemény elkészítésébe belevágni. A gesztenyepürétől a már jól ismert tiramisu igazi ünnepi finomsággá válik, érdemes egyszer kipróbálni így is!

Borbála-torta

E torta története egy többfelvonásos drámának indult, de végül hatalmas közönségsiker lett. Egy héten belül kétszer sütöttem meg, kísérleteztem vele, éjszakákon át tökéletesítgettem, hogy Bori barátnőmet a lehető legjobb változatával lephessem meg a születésnapjára. Azt hiszem, ez sikerült – azért is került fel ide a recept, annak ellenére, hogy a nagy igyekezetben természetesen nem készítettem róla rendes fotókat, csupán a telefonommal kaptam le.

A sütemény tulajdonképpen egy kis fehércsokival turbózott répatorta, tetején könnyed, citromos mascarpone-felhővel. Elkészíteni nagyon egyszerű, ám már most szólok, hogy két estés – avagy egy egész napos – projektre számíts, mert a tortát egyrészt órákon át kell sütni, másrészt utána teljesen ki kell hűteni, mielőtt rákerül a krém a tetejére. Én ezért úgy csináltam, hogy egyik este megsütöttem a tortát, majd másnap este fejeztem be a krém összekeverésével és felrakásával.

Bolognai tésztafészek mozzarella „tojással”

Szerintem mindannyian megkaptuk kiskorunkban szüleinktől a jószándékú feddést: „ne játssz az étellel!” Ez mindaddig rendben is van, amíg a dolog arról szól, hogy inkább együnk és ne építsünk mondjuk „homokvárat” a tányérunkon lévő krumplipüré-halomból.

Felnőtt fejjel viszont igenis játszhatunk az étellel – igaz, kicsit más értelemben: bátran kísérletezhetünk újszerű formákkal, dekorálással és persze, szokatlan ízekkel.

A most következő étel is egy konyhai kísérlet eredménye. Igen, játszottam kicsit – ezúttal a külcsín lett más, az íze ismerős és szinte mindenki által kedvelt. Az alapötletet még évekkel ezelőtt raktároztam el magamban, amikor láttam egy hasonló megoldást egy német nyelvű ELLE Bistro-számban. Már régóta meg akartam csinálni, hát most nekiálltam.

Elkészíteni jó móka, a végeredmény vicces és látványos, úgyhogy arra bíztatlak benneteket: játsszatok ti is az étellel, próbáljatok ki néha régi klasszikusokat új formában!

Zöldségröszti tzatzikivel

Akik ismernek, tudják, hogy nem kimondottan kedvelem a zöldségeket, salátákat és gyümölcsöket. Abszolút ragadozó (húsevő) típus vagyok: még most, amikor e sorokat írom – a közel negyven fokos kánikulában – is éppen egy nagy szelet grillezett tarjáról fantáziálok, tepsis krumplival.

Szóval a zöldségeket igyekszem valamilyen barátságosabb formába hozni, hogy valamiképpen kívánatosabbá tegyem a magamfajta anti-nyuszik számára. Ilyen ez a zöldségröszti, ami éppen olyan, mint a hagyományos krumplis változat, csak könnyedebb, roppanósabb és színesebb.

Hozzá egy könnyű, friss tzatzikit javasolok a sima tejföl helyett, de tulajdonképpen azzal is ehető. 

Chilis-mentás fetasajttal töltött, sült cukkinitekercsek

Ezt az ételt kedvencem, Nigella Lawson padlizsánnal készítette el és előételnek ajánlja. Én cukkinit használtam hozzá, azzal is remekül működik. Kétféleképp csináltam meg: feltekerve köretként – mondjuk például friss ízű, mentás fasírthoz –, míg a karikákra vágott cukkinikorongokra csak ráhalmoztam a tölteléket – így könnyed nyári falatozáshoz kitűnő, egy pohár fehérbor mellé.

Mmmmm...málnás tejes pite, azaz clafoutis

A clafoutis klasszikus francia édesség, tulajdonképpen egy tejes, kevert tészta, amelyet kivajazott és valamilyen szezonális gyümölccsel teleszórt sütőtálba kell önteni és szűk fél óra alatt megsütni.

Az alábbi, málnás változat úgy született, hogy már nagyon vágytam egy kis süteményre és még bőven volt a fagyasztómban málna – a múltkori, csokis sajttorta tetejére ugyanis alig egy maroknyit használtam el.

Sokat pepecselni nem volt kedvem, mert éppenhogy kikecmeregtem abból a lázas betegségből, ami a héten ledöntött a lábamról. Tehát, gyorsan, egyszerűen kellett valami finom. Nos, ez a tejes pite abszolút nyertes! 

Kolbászos-parmezános csigák

Ennél gyorsabban már nem is lehet összedobni egy jó kis esti nasst – akár egy pohár sör, vagy bor mellé. Garantált pasikedvenc, ha meccs van, ezzel egészen biztosan a kedvükben lehet járni. Sokkal jobban fogják imádni, mint a chipset!

Fehércsokoládés-mogyoróvajas keksz

E blog eddig kizárólag receptekről szólt, de tervezem, hogy néha más szempontból is írok gasztronómiával kapcsolatos témákról. Így például arról is, milyen újságokat olvasok és melyek a kedvenc szakácskönyveim.

S hogy ez hogy jön most éppen ide? Úgy, hogy az alábbi recept is egy kedvenc kiadványból, nevezetesen a BBC GoodFood magazinból származik. A legfrissebb számot néhány napja vettem meg és abban találtam ezt a nagyszerű és ráadásul őrült gyorsan elkészíthető keksz-receptet. Mivel a múltkori Snickers-minimuffin sütésekor vettem egy üveg mogyoróvajat, a többi hozzávaló meg amúgy is mindig van itthon (na jó, fehércsokit vennem kellett, mert nálam az étcsokoládé az alap), különösebb beszerző körút sem kellett hozzá.

Elkészíteni nem csupán hamar megy, de oly egyszerű is, hogy bátran ajánlom kezdőknek is.

Tészta rákkal, mascarponéval és citrommal

Kezdem érezni a tél végét – még ha az időjárás most nem is emlékeztet erre – és ez abban is megnyilvánul, hogy erősebben vágyódom a friss ízek után. Ez a könnyű vacsora minden igényemet kielégíti, hiszen imádom a tésztát és a rákot, benne van a citrom frissessége, a mascarpone krémessége, no meg a harsogóan zöld brokkoli és zöldborsó, ami szerencsére fagyasztva ilyenkor is kapható és a tavaszt csempészi a tányérra.

Szeretettel küldöm ezt a receptet Csibinek Liverpoolba, hogy végre főzhessen magának valami könnyedén finomat. :)

(A recept eredeti verziója a GoodFood magazin januári számában található.)

Tejszínes, gombás tartelette

Expressz gyorsan elkészíthető, nagyon egyszerű, ám annál látványosabb és finomabb vacsoraétel következik – amolyan hétköznapi győztes, amivel könnyedén elkápráztathatod a párodat (vagy saját magadat).

Mint az mostanában gyakran megesik velem, ez is úgy született, hogy körülnéztem, mi is van itthon. No, igen, győzött a lustaság: örültem, hogy hazaértem, és nem volt kedvem, se energiám a közért felé venni az irányt. Viszont valami jóízű, és meleg vacsorára vágytam, amivel olyan jó bevackolódni egy pohár bor tárasaságában.

Visszatérve a hűtőhöz: volt benne (mert mindig van) egy csomag készen vásárolt vajas leveles tészta (Tante Fanny – nagyon szeretem és ajánlom!), a fagyasztóban egy fél zacskó vegyes gomba-mix, egy tégely créme fraiche (az utóbbi időben rászoktam, sokkal jobb, mint a tejszín), a múltkori főzésből maradt mascarpone és pár szelet bacon. Ezzel majdhogynem fel is soroltam a hozzávalókat.

A leveles tésztát elnézve bevillant, hogy tulajdonképen fel is vághatnám kisebb részekre és kibélelhetném velük egy muffintepsi mélyedéseit, összeüthetnék egy jó kis tölteléket, zsupsz a sütőbe és pikk-pakk meg is vagyok. Nagyjából ennyi az alábbi tartelette története és nyugodtan mondhatom: az elkészítése éppen olyan gyors, mint ahogyan az elhatározás jött.

Nutellás habtortácskák

A nutellás habtortácskákat Stahl Judit „Végre otthon!” című könyvének egyik receptje inspirálta. Ő nagyban, kapcsos tortaformában készítette el ezt a pofonegyszerű, de annál finomabb édességet. Én még egyet csavartam rajta és – hogy még a tortaformából való kioperálással se kelljen bíbelődni – eleve kiadagoltam az egyszemélyes kis szufléformákba. Így nincs más teendő, mint jókedvűen kikanalazni és mosolyogni egy nagyot.

Fehércsokis-málnás keksz

Nemrég egy rendezvény kapcsán a Bécsi úti Chef Parade főzőiskolában jártam - amely egyben a város legnagyobb szakácskönyv-választékával is büszkélkedik. Itt aztán akár napokig is el lehet merülni a világ minden tájáról származó gasztronómiai kínálatban. 

Persze erős késztetést éreztem, hogy felvásároljam a fél üzletet, aminek nyilván megálljt parancsolt a pénztárcám, de így is három csodás angol nyelvű, nálunk nem kiadott sütiskönyvvel tértem haza. 

Az egyik Claire Burnett „Chococo” – Chocolate Cookbook című könyve volt.  Ezt lapozgatva azt gondolom, valahogy így néz ki a csokoládémennyországhoz vezető út leírása...

Feltett szándékom, hogy végigpróbálom a recepteket belőle, annyira kívánatosak. Elsőként egy gyorsan elkészíthető, fehércsokis-málnás kekszet sütöttem meg. Ezek a kis rusztikusan bájos, esetlen formájú cookie-k nem a küllemükkel hódítanak, hanem frenetikus ízükkel és illatukkal. 

Vigyázat! Nehéz lesz abbahagyni!

A világ legegyszerübb házikenyere

Az egész azzal kezdődik, hogy megunod a bolti kenyerek ízét, néha taplószáraz állagát, és azt, hogy már másnaposan úgy néznek ki, mint valami sűrű szivacs. Ha tudatos vásárló vagy, esetleg elgondolkodsz azon is, hogy minek a kenyérbe az a sok adalék, színezék, tartósítószer és még ki tudja mi.

Kenyeret kéne sütni. Otthon. Gép az nincs, pláne kemence, de ott a sütő. Igen ám, de ki a fene akar pepecselni a dagasztással, kelesztéssel, kovásszal. A pékek szerencséje, hogy ez a lelki gát sokunkban ott van.

Velem is így volt ez eddig. Életemben talán kétszer sütöttem kenyeret, hagyományos módon és mire kész lett, alaposan elfáradtam. (Igaz, az íze sok mindenért kárpótolt…)

Aztán ráakadtam Nigella Lawson „Nigella expressz” című könyvében egy elképesztően egyszerű receptre. A neve „lusta cipó”, ami igencsak bíztatóan hangzott. Amikor elolvastam a receptet, nem is akartam elhinni, hogy ennyi az egész: a hozzávalókat öszekutyulod egy tálban, beleöntöd egy kivajazott püspökkenyér-formába aztán be a sütőbe. Muszáj volt kipróbálnom és – működött! Azóta már újra megcsináltam, persze nem pont a recept szerint, de fő a változatosság..

Íme az általam módosított (még inkább egyszerűsített) recept: