„Mindent bele!” vasárnapi ebéd

A vasárnap a lustálkodásé – és a nagy ebédeké. E kettőt úgy lehet a legkönnyebben összehozni, ha fogunk egy nagy tepsit vagy sütőtálat, és telepakoljuk csupa finomsággal, amelyek aztán jókedvűen, egymás társaságában megsülnek, és addig mi nyugodtan felpolcolhatjuk a lábunkat.

Az is jó az egy tálban sült ebédekben, hogy mindenféle maradék hozzávalót belepakolhatunk, ami még árválkodik a hűtőben, vagy a kamrapolcon. A kombinációk száma végtelen, csak a fantáziánk szabhat neki határt. Az én mostani változatomban is jócskán szerepet kaptak a korábbi főzésekből megmaradt alapanyagok, ezért is jeleztem körülbelüli mennyiségeket. Ha nálad más zöldségekből maradt néhány darab, nyugodtan próbáld ki azokkal is!

Pollo di crema – házilag

Sokak kedvence a Vapiano-ban a „pollo di crema” néven futó paprikás csirkés tészta, ami nem csoda, hiszen ez amolyan magyaros étel az étterem által kínált sok olasz villámtészta között. Én is szinte majdnem mindig ezt kérem, mert egyszerűen nem tudom megunni.

A Vapiano nagy attrakciója, hogy az általunk kért fogást a szemünk előtt főzik meg, ami nem csupán szórakoztatóvá teszi a várakozást, de ha jól figyelünk, akár el is leshetjük, mi hogyan készül. 

Tulajdonképpen így jutottam én is ehhez a recepthez - vagyis csak figyeltem, aztán otthon megpróbáltam a látottak alapján rekonstruálni a kedvencemet. Az eredmény elégedettséggel töltött el, és most már tudom, hogy nem is feltétlenül kell kimozdulni otthonról, ha egy lusta vasárnap erre a melengetően finom tésztaételre vágyom.

Kólában sült csirkecombok bébispenót-salátával

Előre szólok, hajmeresztő recept következik, ráadásul első hallásra legalábbis furcsa párosításban. Gyengébb idegzetűek tehát ne is olvassanak tovább, vagy gyűjtsenek erőt az ételről készült kép nézegetésével. Ugyanígy tegyenek az előítéletesek is, akiknek ajánlom ellenérzésük legyőzését, mert – a sokkoló hozzávalók ellenére –a végeredmény lenyűgözően finom.

Az alapötlet a – sokszor perverznek tűnő kombinációk mesterétől– Nigella Lawsontól származik (igen, már megint ő, mert személy szerint imádom a stílusát és a receptjeit): az ő első magyarul is megjelent könyvében szerepelt egy bizonyos „kólában dinsztelt sonka”, amitől a jóérzésű átlagmagyar háziasszony valószínűleg sikítófrászt kap. Azt a finom sonkát kólában megfőzni?? Nos, bízva Nigellában, néhány évvel ezelőtt megcsináltam húsvétra (minő szentségtörés!) és érdemes volt kipróbálni. Annyira jó lett az eredmény, hogy hetekig emlegettük utána.

A mostani verzióhoz a lökést a TV Paprika magazin januári számának kólás csirkeszárny-receptje adta meg, amiről eszembe jutott a buborékos ital és az a varázslat, amire egy darab hússal képes.