Bolognai tésztafészek mozzarella „tojással”

Szerintem mindannyian megkaptuk kiskorunkban szüleinktől a jószándékú feddést: „ne játssz az étellel!” Ez mindaddig rendben is van, amíg a dolog arról szól, hogy inkább együnk és ne építsünk mondjuk „homokvárat” a tányérunkon lévő krumplipüré-halomból.

Felnőtt fejjel viszont igenis játszhatunk az étellel – igaz, kicsit más értelemben: bátran kísérletezhetünk újszerű formákkal, dekorálással és persze, szokatlan ízekkel.

A most következő étel is egy konyhai kísérlet eredménye. Igen, játszottam kicsit – ezúttal a külcsín lett más, az íze ismerős és szinte mindenki által kedvelt. Az alapötletet még évekkel ezelőtt raktároztam el magamban, amikor láttam egy hasonló megoldást egy német nyelvű ELLE Bistro-számban. Már régóta meg akartam csinálni, hát most nekiálltam.

Elkészíteni jó móka, a végeredmény vicces és látványos, úgyhogy arra bíztatlak benneteket: játsszatok ti is az étellel, próbáljatok ki néha régi klasszikusokat új formában!

Tejszínes, gombás tartelette

Expressz gyorsan elkészíthető, nagyon egyszerű, ám annál látványosabb és finomabb vacsoraétel következik – amolyan hétköznapi győztes, amivel könnyedén elkápráztathatod a párodat (vagy saját magadat).

Mint az mostanában gyakran megesik velem, ez is úgy született, hogy körülnéztem, mi is van itthon. No, igen, győzött a lustaság: örültem, hogy hazaértem, és nem volt kedvem, se energiám a közért felé venni az irányt. Viszont valami jóízű, és meleg vacsorára vágytam, amivel olyan jó bevackolódni egy pohár bor tárasaságában.

Visszatérve a hűtőhöz: volt benne (mert mindig van) egy csomag készen vásárolt vajas leveles tészta (Tante Fanny – nagyon szeretem és ajánlom!), a fagyasztóban egy fél zacskó vegyes gomba-mix, egy tégely créme fraiche (az utóbbi időben rászoktam, sokkal jobb, mint a tejszín), a múltkori főzésből maradt mascarpone és pár szelet bacon. Ezzel majdhogynem fel is soroltam a hozzávalókat.

A leveles tésztát elnézve bevillant, hogy tulajdonképen fel is vághatnám kisebb részekre és kibélelhetném velük egy muffintepsi mélyedéseit, összeüthetnék egy jó kis tölteléket, zsupsz a sütőbe és pikk-pakk meg is vagyok. Nagyjából ennyi az alábbi tartelette története és nyugodtan mondhatom: az elkészítése éppen olyan gyors, mint ahogyan az elhatározás jött.