Üdvözöllek!

Gyüre Orsolya vagyok, hétvégi konyhatündér és fotós. Egy csöppnyi garzonlakás még apróbb konyhájában sütök-főzök örömmel és szeretettel. Receptjeimmel és fotóimmal azt mutatom be, hogy nem a (konyha)méret a lényeg, mert sok jó étel kis helyen is elfér.

Amit készítek, az garantáltan egyszerű, viszonylag kevés alapanyagból kihozható, mégis laktató, különleges és finom.

Isten hozott Orsolya bisztrójában!
cappuccino factory cappuccino factory cappuccino factory cappuccino factory cappuccino factory
Showing posts with label könnyű. Show all posts
Showing posts with label könnyű. Show all posts

Zöldségröszti tzatzikivel



Akik ismernek, tudják, hogy nem kimondottan kedvelem a zöldségeket, salátákat és gyümölcsöket. Abszolút ragadozó (húsevő) típus vagyok: még most, amikor e sorokat írom – a közel negyven fokos kánikulában – is éppen egy nagy szelet grillezett tarjáról fantáziálok, tepsis krumplival.

Szóval a zöldségeket igyekszem valamilyen barátságosabb formába hozni, hogy valamiképpen kívánatosabbá tegyem a magamfajta anti-nyuszik számára. Ilyen ez a zöldségröszti, ami éppen olyan, mint a hagyományos krumplis változat, csak könnyedebb, roppanósabb és színesebb.
Hozzá egy könnyű, friss tzatzikit javasolok a sima tejföl helyett, de tulajdonképpen azzal is ehető. 

Vörösáfonyás-fehércsokoládés brownie



Most a létező legfinomabb brownie receptje következik. Ez akár nagyképű kijelentés is lehetne – ha a saját receptemről lenne szó. De nem akarom letagadni, hogy nem az enyém (bár kétségtelenül iszonyúan örülnék, ha én jöttem volna rá a tökéletes brownie titkára :)), ezért elárulom, hogy a már egyszer hivatkozott, kedvenc csokoládés szakácskönyvemből, Claire Burnet „Chococo” című művéből származik.

Elkészíteni rendkívül egyszerű, és aztán lehet vele villogni, mert tényleg eszméletlenül finom. Próbáljátok ki!

Pollo di crema – házilag


Sokak kedvence a Vapiano-ban a „pollo di crema” néven futó paprikás csirkés tészta, ami nem csoda, hiszen ez amolyan magyaros étel az étterem által kínált sok olasz villámtészta között. Én is szinte majdnem mindig ezt kérem, mert egyszerűen nem tudom megunni.

A Vapiano nagy attrakciója, hogy az általunk kért fogást a szemünk előtt főzik meg, ami nem csupán szórakoztatóvá teszi a várakozást, de ha jól figyelünk, akár el is leshetjük, mi hogyan készül. 

Tulajdonképpen így jutottam én is ehhez a recepthez - vagyis csak figyeltem, aztán otthon megpróbáltam a látottak alapján rekonstruálni a kedvencemet. Az eredmény elégedettséggel töltött el, és most már tudom, hogy nem is feltétlenül kell kimozdulni otthonról, ha egy lusta vasárnap erre a melengetően finom tésztaételre vágyom.