Borbála-torta

E torta története egy többfelvonásos drámának indult, de végül hatalmas közönségsiker lett. Egy héten belül kétszer sütöttem meg, kísérleteztem vele, éjszakákon át tökéletesítgettem, hogy Bori barátnőmet a lehető legjobb változatával lephessem meg a születésnapjára. Azt hiszem, ez sikerült – azért is került fel ide a recept, annak ellenére, hogy a nagy igyekezetben természetesen nem készítettem róla rendes fotókat, csupán a telefonommal kaptam le.

A sütemény tulajdonképpen egy kis fehércsokival turbózott répatorta, tetején könnyed, citromos mascarpone-felhővel. Elkészíteni nagyon egyszerű, ám már most szólok, hogy két estés – avagy egy egész napos – projektre számíts, mert a tortát egyrészt órákon át kell sütni, másrészt utána teljesen ki kell hűteni, mielőtt rákerül a krém a tetejére. Én ezért úgy csináltam, hogy egyik este megsütöttem a tortát, majd másnap este fejeztem be a krém összekeverésével és felrakásával.

Zöldségröszti tzatzikivel

Akik ismernek, tudják, hogy nem kimondottan kedvelem a zöldségeket, salátákat és gyümölcsöket. Abszolút ragadozó (húsevő) típus vagyok: még most, amikor e sorokat írom – a közel negyven fokos kánikulában – is éppen egy nagy szelet grillezett tarjáról fantáziálok, tepsis krumplival.

Szóval a zöldségeket igyekszem valamilyen barátságosabb formába hozni, hogy valamiképpen kívánatosabbá tegyem a magamfajta anti-nyuszik számára. Ilyen ez a zöldségröszti, ami éppen olyan, mint a hagyományos krumplis változat, csak könnyedebb, roppanósabb és színesebb.

Hozzá egy könnyű, friss tzatzikit javasolok a sima tejföl helyett, de tulajdonképpen azzal is ehető.