Fehércsokoládés-mogyoróvajas keksz

E blog eddig kizárólag receptekről szólt, de tervezem, hogy néha más szempontból is írok gasztronómiával kapcsolatos témákról. Így például arról is, milyen újságokat olvasok és melyek a kedvenc szakácskönyveim.

S hogy ez hogy jön most éppen ide? Úgy, hogy az alábbi recept is egy kedvenc kiadványból, nevezetesen a BBC GoodFood magazinból származik. A legfrissebb számot néhány napja vettem meg és abban találtam ezt a nagyszerű és ráadásul őrült gyorsan elkészíthető keksz-receptet. Mivel a múltkori Snickers-minimuffin sütésekor vettem egy üveg mogyoróvajat, a többi hozzávaló meg amúgy is mindig van itthon (na jó, fehércsokit vennem kellett, mert nálam az étcsokoládé az alap), különösebb beszerző körút sem kellett hozzá.

Elkészíteni nem csupán hamar megy, de oly egyszerű is, hogy bátran ajánlom kezdőknek is.

Snickers minimuffin karamellás-mogyoróvajas krémmel

Már írtam korábban, hogy csokifüggő vagyok, de azt talán nem, hogy csokisznob is (és reménykedem, hogy ebben nem találtok semmi pejoratívat...). Nem szeretem a „csokiszeletként” árult, amúgy a csokoládéval köszönőviszonyban sem lévő édességeket, és a tejcsokoládét sem. Az esetek elsöprő többségében étcsokoládét – vagy abból készült desszertet – választok, és azon belül is a legalább 70 százalékos, jófajta csokikat szeretem.

Ezen előzmény ismeretében csakis pillanatnyi elmezavarral magyarázhatom, miért pattant ki a fejemből ez a recept. Annyi történt, hogy iszonyúan megkívántam valamilyen egyszerre édes és sós, karamellás édességet, ami puha és krémes, de ropogós is. Mit kezdjek ezzel az érzéssel? – töprengtem a közértben, amikor megláttam az akciós (3+1 darabos) Snickers-csomagot. Életemben nem vettem még azelőtt Snickerst, mert nem szeretem, hogy a benne lévő karamell a fogamra tapad – és egyébként is émelyítően édes. De most mégis ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy a kosaramba tegyem.

Önmagában meg nem enném, ezért kézenfekvő volt, hogy bele fogom csempészni valamibe. Legyen mondjuk egy csokis muffin. Ez eddig nagyon klasszul hangzik, de én még sósabban édesebbet és jóval krémesebbet gondoltam. Így villant be a mogyoróvajas karamellkrém ötlete, amit a tetejére kenhetnék és kész is a tökéletesen csábító – sőt, mint később kiderült, erősen addiktív – desszert. Amiben ezúttal nincs semmi flanc, elegancia, vagy kifinomultság, ellenben nagyon laza darab, amiből simán be lehet nyomni hármat-négyet, majd mosolyogva hátradőlni és egyenként lenyalogatni az ujjainkon maradt krémet.

Na jó, azért belepakoltam az én 70 százalékos belga étcsokipasztilláimat és a hihetetlen finom, éjsötét muscovado-cukrot... és ettől csak még jobb lett.

Tészta rákkal, mascarponéval és citrommal

Kezdem érezni a tél végét – még ha az időjárás most nem is emlékeztet erre – és ez abban is megnyilvánul, hogy erősebben vágyódom a friss ízek után. Ez a könnyű vacsora minden igényemet kielégíti, hiszen imádom a tésztát és a rákot, benne van a citrom frissessége, a mascarpone krémessége, no meg a harsogóan zöld brokkoli és zöldborsó, ami szerencsére fagyasztva ilyenkor is kapható és a tavaszt csempészi a tányérra.

Szeretettel küldöm ezt a receptet Csibinek Liverpoolba, hogy végre főzhessen magának valami könnyedén finomat. :)

(A recept eredeti verziója a GoodFood magazin januári számában található.)

Tejszínes, gombás tartelette

Expressz gyorsan elkészíthető, nagyon egyszerű, ám annál látványosabb és finomabb vacsoraétel következik – amolyan hétköznapi győztes, amivel könnyedén elkápráztathatod a párodat (vagy saját magadat).

Mint az mostanában gyakran megesik velem, ez is úgy született, hogy körülnéztem, mi is van itthon. No, igen, győzött a lustaság: örültem, hogy hazaértem, és nem volt kedvem, se energiám a közért felé venni az irányt. Viszont valami jóízű, és meleg vacsorára vágytam, amivel olyan jó bevackolódni egy pohár bor tárasaságában.

Visszatérve a hűtőhöz: volt benne (mert mindig van) egy csomag készen vásárolt vajas leveles tészta (Tante Fanny – nagyon szeretem és ajánlom!), a fagyasztóban egy fél zacskó vegyes gomba-mix, egy tégely créme fraiche (az utóbbi időben rászoktam, sokkal jobb, mint a tejszín), a múltkori főzésből maradt mascarpone és pár szelet bacon. Ezzel majdhogynem fel is soroltam a hozzávalókat.

A leveles tésztát elnézve bevillant, hogy tulajdonképen fel is vághatnám kisebb részekre és kibélelhetném velük egy muffintepsi mélyedéseit, összeüthetnék egy jó kis tölteléket, zsupsz a sütőbe és pikk-pakk meg is vagyok. Nagyjából ennyi az alábbi tartelette története és nyugodtan mondhatom: az elkészítése éppen olyan gyors, mint ahogyan az elhatározás jött.

Körtés, diós, gorgonzolás pite

Nem is tudom, mikor sütöttem utoljára pitét, de az biztos, hogy jó régen. Aztán megláttam Mosoly Bisztró Dorci fügés tart-receptjét és beindította a fantáziámat. Azt tudtam, hogy van itthon egy csomó dióm és némi gorgonzolám a hűtőben. Az nem kérdés, hogy ezek passzolnak egymáshoz, mint ahogyan az sem, hogy párosuk körtét kíván maga mellé harmadiknak. Gyorsan beszereztem hát két szép példányt és nekiláttam a pitesütésnek. Az eredmény isteni lett, azonnal, melegen tálalva egyszerűen fenomenális ízorgia.