Gesztenyés tiramisu

Nem nagyon ismerek olyat, aki ne szeretné ezt a végtelenül egyszerű, de nagyon finom, krémes-kávés olasz desszertet. A tiramisu ráadásul igazi ász: kezdőknek is biztos siker, hiszen nem kell gyúrni, sütni és egyáltalán semmi olyat, ami lehetőséget adhatna a hibázásra. Ellenben ezerféleképp variálható, nyáron friss gyümölcsökkel, télen sok csokival – vagy mint ez esetben, gesztenyével.

Receptemmel azoknak szeretnék kedvezni, akik még mindig tipródnak, milyen édességet készítsenek karácsonyra, ám sem idejük, sem energiájuk nincs már egy komolyabb sütemény elkészítésébe belevágni. A gesztenyepürétől a már jól ismert tiramisu igazi ünnepi finomsággá válik, érdemes egyszer kipróbálni így is!

Borbála-torta

E torta története egy többfelvonásos drámának indult, de végül hatalmas közönségsiker lett. Egy héten belül kétszer sütöttem meg, kísérleteztem vele, éjszakákon át tökéletesítgettem, hogy Bori barátnőmet a lehető legjobb változatával lephessem meg a születésnapjára. Azt hiszem, ez sikerült – azért is került fel ide a recept, annak ellenére, hogy a nagy igyekezetben természetesen nem készítettem róla rendes fotókat, csupán a telefonommal kaptam le.

A sütemény tulajdonképpen egy kis fehércsokival turbózott répatorta, tetején könnyed, citromos mascarpone-felhővel. Elkészíteni nagyon egyszerű, ám már most szólok, hogy két estés – avagy egy egész napos – projektre számíts, mert a tortát egyrészt órákon át kell sütni, másrészt utána teljesen ki kell hűteni, mielőtt rákerül a krém a tetejére. Én ezért úgy csináltam, hogy egyik este megsütöttem a tortát, majd másnap este fejeztem be a krém összekeverésével és felrakásával.

Bolognai tésztafészek mozzarella „tojással”

Szerintem mindannyian megkaptuk kiskorunkban szüleinktől a jószándékú feddést: „ne játssz az étellel!” Ez mindaddig rendben is van, amíg a dolog arról szól, hogy inkább együnk és ne építsünk mondjuk „homokvárat” a tányérunkon lévő krumplipüré-halomból.

Felnőtt fejjel viszont igenis játszhatunk az étellel – igaz, kicsit más értelemben: bátran kísérletezhetünk újszerű formákkal, dekorálással és persze, szokatlan ízekkel.

A most következő étel is egy konyhai kísérlet eredménye. Igen, játszottam kicsit – ezúttal a külcsín lett más, az íze ismerős és szinte mindenki által kedvelt. Az alapötletet még évekkel ezelőtt raktároztam el magamban, amikor láttam egy hasonló megoldást egy német nyelvű ELLE Bistro-számban. Már régóta meg akartam csinálni, hát most nekiálltam.

Elkészíteni jó móka, a végeredmény vicces és látványos, úgyhogy arra bíztatlak benneteket: játsszatok ti is az étellel, próbáljatok ki néha régi klasszikusokat új formában!

Kecskesajtos füge tart

Beköszöntött az ősz és vele együtt az én sütés-főzési kedvem is feléledt. No, nem mintha a nyáron tétlenkedtem volna, de erről majd később mesélek...

A hűvösebb időben mindjárt szívesebben durrantjuk be a sütőt és a zárt ablakoknak hála, a szállingózó isteni illatok sem szöknek el olyan gyorsan. Én is így tettem egyik este: a hazafelé vásárolt friss fügéből és kecskesajtból kreáltam egy hirtelen ötlettől vezérelt pitét. A sebtében lefotózott és megosztott vacsorám receptjét többen is kértétek, ezért most újra megcsináltam, „szépen” is lefotóztam és íme – közzé is teszem.

Elkészíteni igazán egyszerű, az íze frenetikus. Vacsorára, egy pohár bor mellé, vagy előételnek ajánlom. Egyetlen apró figyelmeztetés: a töltelék krémessége miatt ez a pite nem igazán szeletelhető melegen, mert szétfolyik (márpedig azon frissiben, forrón a legfinomabb). Ezért, ha vendégeknek készíted, szerezz be négy kicsi, egyszemélyes pite formát (például a Butlers-ben lehet ilyet kapni), így mindenki saját példányt kap és a formából eheti ki. 

Ha pedig ketten vagytok rá... nos, van abban valami ellenállhatatlanul szexi, hogy egy normál méretű formából, két kanállal felszerelkezve nekiestek a pároddal... :)

Zöldségröszti tzatzikivel

Akik ismernek, tudják, hogy nem kimondottan kedvelem a zöldségeket, salátákat és gyümölcsöket. Abszolút ragadozó (húsevő) típus vagyok: még most, amikor e sorokat írom – a közel negyven fokos kánikulában – is éppen egy nagy szelet grillezett tarjáról fantáziálok, tepsis krumplival.

Szóval a zöldségeket igyekszem valamilyen barátságosabb formába hozni, hogy valamiképpen kívánatosabbá tegyem a magamfajta anti-nyuszik számára. Ilyen ez a zöldségröszti, ami éppen olyan, mint a hagyományos krumplis változat, csak könnyedebb, roppanósabb és színesebb.

Hozzá egy könnyű, friss tzatzikit javasolok a sima tejföl helyett, de tulajdonképpen azzal is ehető.