Gesztenyés tiramisu

Nem nagyon ismerek olyat, aki ne szeretné ezt a végtelenül egyszerű, de nagyon finom, krémes-kávés olasz desszertet. A tiramisu ráadásul igazi ász: kezdőknek is biztos siker, hiszen nem kell gyúrni, sütni és egyáltalán semmi olyat, ami lehetőséget adhatna a hibázásra. Ellenben ezerféleképp variálható, nyáron friss gyümölcsökkel, télen sok csokival – vagy mint ez esetben, gesztenyével.

Receptemmel azoknak szeretnék kedvezni, akik még mindig tipródnak, milyen édességet készítsenek karácsonyra, ám sem idejük, sem energiájuk nincs már egy komolyabb sütemény elkészítésébe belevágni. A gesztenyepürétől a már jól ismert tiramisu igazi ünnepi finomsággá válik, érdemes egyszer kipróbálni így is!

Borbála-torta

E torta története egy többfelvonásos drámának indult, de végül hatalmas közönségsiker lett. Egy héten belül kétszer sütöttem meg, kísérleteztem vele, éjszakákon át tökéletesítgettem, hogy Bori barátnőmet a lehető legjobb változatával lephessem meg a születésnapjára. Azt hiszem, ez sikerült – azért is került fel ide a recept, annak ellenére, hogy a nagy igyekezetben természetesen nem készítettem róla rendes fotókat, csupán a telefonommal kaptam le.

A sütemény tulajdonképpen egy kis fehércsokival turbózott répatorta, tetején könnyed, citromos mascarpone-felhővel. Elkészíteni nagyon egyszerű, ám már most szólok, hogy két estés – avagy egy egész napos – projektre számíts, mert a tortát egyrészt órákon át kell sütni, másrészt utána teljesen ki kell hűteni, mielőtt rákerül a krém a tetejére. Én ezért úgy csináltam, hogy egyik este megsütöttem a tortát, majd másnap este fejeztem be a krém összekeverésével és felrakásával.

Bolognai tésztafészek mozzarella „tojással”

Szerintem mindannyian megkaptuk kiskorunkban szüleinktől a jószándékú feddést: „ne játssz az étellel!” Ez mindaddig rendben is van, amíg a dolog arról szól, hogy inkább együnk és ne építsünk mondjuk „homokvárat” a tányérunkon lévő krumplipüré-halomból.

Felnőtt fejjel viszont igenis játszhatunk az étellel – igaz, kicsit más értelemben: bátran kísérletezhetünk újszerű formákkal, dekorálással és persze, szokatlan ízekkel.

A most következő étel is egy konyhai kísérlet eredménye. Igen, játszottam kicsit – ezúttal a külcsín lett más, az íze ismerős és szinte mindenki által kedvelt. Az alapötletet még évekkel ezelőtt raktároztam el magamban, amikor láttam egy hasonló megoldást egy német nyelvű ELLE Bistro-számban. Már régóta meg akartam csinálni, hát most nekiálltam.

Elkészíteni jó móka, a végeredmény vicces és látványos, úgyhogy arra bíztatlak benneteket: játsszatok ti is az étellel, próbáljatok ki néha régi klasszikusokat új formában!

Kecskesajtos füge tart

Beköszöntött az ősz és vele együtt az én sütés-főzési kedvem is feléledt. No, nem mintha a nyáron tétlenkedtem volna, de erről majd később mesélek...

A hűvösebb időben mindjárt szívesebben durrantjuk be a sütőt és a zárt ablakoknak hála, a szállingózó isteni illatok sem szöknek el olyan gyorsan. Én is így tettem egyik este: a hazafelé vásárolt friss fügéből és kecskesajtból kreáltam egy hirtelen ötlettől vezérelt pitét. A sebtében lefotózott és megosztott vacsorám receptjét többen is kértétek, ezért most újra megcsináltam, „szépen” is lefotóztam és íme – közzé is teszem.

Elkészíteni igazán egyszerű, az íze frenetikus. Vacsorára, egy pohár bor mellé, vagy előételnek ajánlom. Egyetlen apró figyelmeztetés: a töltelék krémessége miatt ez a pite nem igazán szeletelhető melegen, mert szétfolyik (márpedig azon frissiben, forrón a legfinomabb). Ezért, ha vendégeknek készíted, szerezz be négy kicsi, egyszemélyes pite formát (például a Butlers-ben lehet ilyet kapni), így mindenki saját példányt kap és a formából eheti ki. 

Ha pedig ketten vagytok rá... nos, van abban valami ellenállhatatlanul szexi, hogy egy normál méretű formából, két kanállal felszerelkezve nekiestek a pároddal... :)

Zöldségröszti tzatzikivel

Akik ismernek, tudják, hogy nem kimondottan kedvelem a zöldségeket, salátákat és gyümölcsöket. Abszolút ragadozó (húsevő) típus vagyok: még most, amikor e sorokat írom – a közel negyven fokos kánikulában – is éppen egy nagy szelet grillezett tarjáról fantáziálok, tepsis krumplival.

Szóval a zöldségeket igyekszem valamilyen barátságosabb formába hozni, hogy valamiképpen kívánatosabbá tegyem a magamfajta anti-nyuszik számára. Ilyen ez a zöldségröszti, ami éppen olyan, mint a hagyományos krumplis változat, csak könnyedebb, roppanósabb és színesebb.

Hozzá egy könnyű, friss tzatzikit javasolok a sima tejföl helyett, de tulajdonképpen azzal is ehető. 

Chilis-mentás fetasajttal töltött, sült cukkinitekercsek

Ezt az ételt kedvencem, Nigella Lawson padlizsánnal készítette el és előételnek ajánlja. Én cukkinit használtam hozzá, azzal is remekül működik. Kétféleképp csináltam meg: feltekerve köretként – mondjuk például friss ízű, mentás fasírthoz –, míg a karikákra vágott cukkinikorongokra csak ráhalmoztam a tölteléket – így könnyed nyári falatozáshoz kitűnő, egy pohár fehérbor mellé.

Vörösáfonyás-fehércsokoládés brownie

Most a létező legfinomabb brownie receptje következik. Ez akár nagyképű kijelentés is lehetne – ha a saját receptemről lenne szó. De nem akarom letagadni, hogy nem az enyém (bár kétségtelenül iszonyúan örülnék, ha én jöttem volna rá a tökéletes brownie titkára :)), ezért elárulom, hogy a már egyszer hivatkozott, kedvenc csokoládés szakácskönyvemből, Claire Burnet „Chococo” című művéből származik.

Elkészíteni rendkívül egyszerű, és aztán lehet vele villogni, mert tényleg eszméletlenül finom. Próbáljátok ki!

Tavasz-süti

Ez a sütemény – bár nem tartozik a húsz perc alatt összeüthető szupergyors alkotások közé – hamarabb elkészült, mint amennyit a nevén tipródtam. Végül úgy döntöttem, nem írom ki, mi mindenből készült, mert az kilométer hosszú elnevezés lenne (valahogy így: citromos-mentás-áfonyás-fehércsokis sütikenyér – vagy valami hasonló....), hanem egyszerűen tavasz-sütinek fogom hívni, hiszen annyira friss a mentától és a citromtól, míg a tésztája és fehércsokoládé kellőképpen édessé is teszi.

Elkészítése nem bonyolult, bár egy picit időigényes.

 

Brassói aprópecsenye, ahogy én szeretem

Valahol azt olvastam, hogy a brassói aprópecsenyének valójában semmi köze Brassó városához, a név csupán amolyan „művésznév”. Akárhogy is van, ez az egytálétel szinte minden család repertoárján szerepel, ráadásul nincs két azonos elkészítési mód. S mindenki a sajátjára esküszik.

Én ezt a változatot szoktam és szerettem meg. Anyukám így készítette, és szerintem ez a legjobb verzió. Mindenhol ezt az ízt keresem és várom, ha brassóiról van szó, de persze eddig sehol nem ilyet kaptam (ugyanígy vagyok például a hortobágyi húsos palacsintával is: abból sem ettem olyan jót sehol, mint otthon. Meg is fogom csinálni azt is, és szintén közreadom a receptjét).

A mi családi verziónk titka a mustár, amit eddig egyetlen más brassói receptben sem találtam az összetevők között. Pedig isteni ízekkel gazdagítja a szaftot!

Az eredeti recepthez annyit tettem hozzá, hogy adtam hozzá egy kis kockázott bacont és egy löttyintésnyi fehérbort, de ettől csak még finomabb lett.

Mmmmm...málnás tejes pite, azaz clafoutis

A clafoutis klasszikus francia édesség, tulajdonképpen egy tejes, kevert tészta, amelyet kivajazott és valamilyen szezonális gyümölccsel teleszórt sütőtálba kell önteni és szűk fél óra alatt megsütni.

Az alábbi, málnás változat úgy született, hogy már nagyon vágytam egy kis süteményre és még bőven volt a fagyasztómban málna – a múltkori, csokis sajttorta tetejére ugyanis alig egy maroknyit használtam el.

Sokat pepecselni nem volt kedvem, mert éppenhogy kikecmeregtem abból a lázas betegségből, ami a héten ledöntött a lábamról. Tehát, gyorsan, egyszerűen kellett valami finom. Nos, ez a tejes pite abszolút nyertes! 

Csokoládés sajtkrémtorta

Ez a torta egy igazi főnyeremény – nem kell bekapcsolni hozzá a sütőt, csak kevergetni egy kicsit, majd egy éjszakát hagyni aludni a hűtőben. Az íze pedig frenetikus, olyan, mint egy krémesen lágy mousse-tortáé. És mielőtt fenntartásaid támadnak, elárulom: nincs sajtíze...

Ezt a receptet használtam fel arra, hogy felavassam a vadonatúj, szív alakú mini tortaformáimat, így egy kissé giccsesbe hajló lett a végeredmény, amit még málnaszemekkel és cukorszívekkel is fokoztam... ha nálam kevésbé érzed a tavaszt, nyugodtan készítsd egyetlen, hagyományos kerek tortaformában, a tetejére pedig szórj csokoládéforgácsokat. A tobzódást pedig nézd el nekem :)

Oeufs en cocotte – sült tojás prosciutto-val és brie-vel

A hétvégékben többek között az a jó, hogy lehet ráérősen és kiadósan reggelizni, és utána még lustálkodni egy kicsit. Arra is több idő jut, hogy a szokásos szendvicstől eltérjünk, és sürgölődjünk a konyhában – hogy aztán az elkészült lakomát tálcára pakolva visszatelepedhessünk az ágyba.

Ez nagyon finom, sütőben sütött tojás az egyik kedvenc hétvégi reggelim.

„Mindent bele!” vasárnapi ebéd

A vasárnap a lustálkodásé – és a nagy ebédeké. E kettőt úgy lehet a legkönnyebben összehozni, ha fogunk egy nagy tepsit vagy sütőtálat, és telepakoljuk csupa finomsággal, amelyek aztán jókedvűen, egymás társaságában megsülnek, és addig mi nyugodtan felpolcolhatjuk a lábunkat.

Az is jó az egy tálban sült ebédekben, hogy mindenféle maradék hozzávalót belepakolhatunk, ami még árválkodik a hűtőben, vagy a kamrapolcon. A kombinációk száma végtelen, csak a fantáziánk szabhat neki határt. Az én mostani változatomban is jócskán szerepet kaptak a korábbi főzésekből megmaradt alapanyagok, ezért is jeleztem körülbelüli mennyiségeket. Ha nálad más zöldségekből maradt néhány darab, nyugodtan próbáld ki azokkal is!

Kolbászos-parmezános csigák

Ennél gyorsabban már nem is lehet összedobni egy jó kis esti nasst – akár egy pohár sör, vagy bor mellé. Garantált pasikedvenc, ha meccs van, ezzel egészen biztosan a kedvükben lehet járni. Sokkal jobban fogják imádni, mint a chipset!

Fehércsokoládés-mogyoróvajas keksz

E blog eddig kizárólag receptekről szólt, de tervezem, hogy néha más szempontból is írok gasztronómiával kapcsolatos témákról. Így például arról is, milyen újságokat olvasok és melyek a kedvenc szakácskönyveim.

S hogy ez hogy jön most éppen ide? Úgy, hogy az alábbi recept is egy kedvenc kiadványból, nevezetesen a BBC GoodFood magazinból származik. A legfrissebb számot néhány napja vettem meg és abban találtam ezt a nagyszerű és ráadásul őrült gyorsan elkészíthető keksz-receptet. Mivel a múltkori Snickers-minimuffin sütésekor vettem egy üveg mogyoróvajat, a többi hozzávaló meg amúgy is mindig van itthon (na jó, fehércsokit vennem kellett, mert nálam az étcsokoládé az alap), különösebb beszerző körút sem kellett hozzá.

Elkészíteni nem csupán hamar megy, de oly egyszerű is, hogy bátran ajánlom kezdőknek is.

Snickers minimuffin karamellás-mogyoróvajas krémmel

Már írtam korábban, hogy csokifüggő vagyok, de azt talán nem, hogy csokisznob is (és reménykedem, hogy ebben nem találtok semmi pejoratívat...). Nem szeretem a „csokiszeletként” árult, amúgy a csokoládéval köszönőviszonyban sem lévő édességeket, és a tejcsokoládét sem. Az esetek elsöprő többségében étcsokoládét – vagy abból készült desszertet – választok, és azon belül is a legalább 70 százalékos, jófajta csokikat szeretem.

Ezen előzmény ismeretében csakis pillanatnyi elmezavarral magyarázhatom, miért pattant ki a fejemből ez a recept. Annyi történt, hogy iszonyúan megkívántam valamilyen egyszerre édes és sós, karamellás édességet, ami puha és krémes, de ropogós is. Mit kezdjek ezzel az érzéssel? – töprengtem a közértben, amikor megláttam az akciós (3+1 darabos) Snickers-csomagot. Életemben nem vettem még azelőtt Snickerst, mert nem szeretem, hogy a benne lévő karamell a fogamra tapad – és egyébként is émelyítően édes. De most mégis ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy a kosaramba tegyem.

Önmagában meg nem enném, ezért kézenfekvő volt, hogy bele fogom csempészni valamibe. Legyen mondjuk egy csokis muffin. Ez eddig nagyon klasszul hangzik, de én még sósabban édesebbet és jóval krémesebbet gondoltam. Így villant be a mogyoróvajas karamellkrém ötlete, amit a tetejére kenhetnék és kész is a tökéletesen csábító – sőt, mint később kiderült, erősen addiktív – desszert. Amiben ezúttal nincs semmi flanc, elegancia, vagy kifinomultság, ellenben nagyon laza darab, amiből simán be lehet nyomni hármat-négyet, majd mosolyogva hátradőlni és egyenként lenyalogatni az ujjainkon maradt krémet.

Na jó, azért belepakoltam az én 70 százalékos belga étcsokipasztilláimat és a hihetetlen finom, éjsötét muscovado-cukrot... és ettől csak még jobb lett.

Tészta rákkal, mascarponéval és citrommal

Kezdem érezni a tél végét – még ha az időjárás most nem is emlékeztet erre – és ez abban is megnyilvánul, hogy erősebben vágyódom a friss ízek után. Ez a könnyű vacsora minden igényemet kielégíti, hiszen imádom a tésztát és a rákot, benne van a citrom frissessége, a mascarpone krémessége, no meg a harsogóan zöld brokkoli és zöldborsó, ami szerencsére fagyasztva ilyenkor is kapható és a tavaszt csempészi a tányérra.

Szeretettel küldöm ezt a receptet Csibinek Liverpoolba, hogy végre főzhessen magának valami könnyedén finomat. :)

(A recept eredeti verziója a GoodFood magazin januári számában található.)

Tejszínes, gombás tartelette

Expressz gyorsan elkészíthető, nagyon egyszerű, ám annál látványosabb és finomabb vacsoraétel következik – amolyan hétköznapi győztes, amivel könnyedén elkápráztathatod a párodat (vagy saját magadat).

Mint az mostanában gyakran megesik velem, ez is úgy született, hogy körülnéztem, mi is van itthon. No, igen, győzött a lustaság: örültem, hogy hazaértem, és nem volt kedvem, se energiám a közért felé venni az irányt. Viszont valami jóízű, és meleg vacsorára vágytam, amivel olyan jó bevackolódni egy pohár bor tárasaságában.

Visszatérve a hűtőhöz: volt benne (mert mindig van) egy csomag készen vásárolt vajas leveles tészta (Tante Fanny – nagyon szeretem és ajánlom!), a fagyasztóban egy fél zacskó vegyes gomba-mix, egy tégely créme fraiche (az utóbbi időben rászoktam, sokkal jobb, mint a tejszín), a múltkori főzésből maradt mascarpone és pár szelet bacon. Ezzel majdhogynem fel is soroltam a hozzávalókat.

A leveles tésztát elnézve bevillant, hogy tulajdonképen fel is vághatnám kisebb részekre és kibélelhetném velük egy muffintepsi mélyedéseit, összeüthetnék egy jó kis tölteléket, zsupsz a sütőbe és pikk-pakk meg is vagyok. Nagyjából ennyi az alábbi tartelette története és nyugodtan mondhatom: az elkészítése éppen olyan gyors, mint ahogyan az elhatározás jött.

Körtés, diós, gorgonzolás pite

Nem is tudom, mikor sütöttem utoljára pitét, de az biztos, hogy jó régen. Aztán megláttam Mosoly Bisztró Dorci fügés tart-receptjét és beindította a fantáziámat. Azt tudtam, hogy van itthon egy csomó dióm és némi gorgonzolám a hűtőben. Az nem kérdés, hogy ezek passzolnak egymáshoz, mint ahogyan az sem, hogy párosuk körtét kíván maga mellé harmadiknak. Gyorsan beszereztem hát két szép példányt és nekiláttam a pitesütésnek. Az eredmény isteni lett, azonnal, melegen tálalva egyszerűen fenomenális ízorgia.